Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

már 20 ezernél népesebb tirpák város ekkoriban a régi földesurak curiális fundusán álló központi épületet használta városházául: ez a mai városhá­za telkén állt. 1871 nyarán ennek helyére korszerű, emeletes székház épí­tését határozták el, hogy - nyilván csak átmenetileg - ennek déli-keleti fe­lét bocsátják majd a törvényszék, ügyészségjárásbíróság, telekkönyv el­helyezésére. Párhuzamosan, a homlokzat teljes hosszában az irodák he­lyébe üzlethelyiségeket alakítanak ki, jelentős bevétel reményében, hiszen az épület előtti tér régóta - és még sokáig, a központi piac tere. A hivata­li szobák pedig a szélesebbre méretezett (sötét) folyosókból nyílva majd az udvarra néznek. A sebtében elhatározott tervváltoztatást minden felsőbb hatóság - sür­gős közérdek fennforgásaként kezelve - hasonló gyorsasággal hagyta jó­vá, s a bontási és építési munkák igen zűrzavaros körülmények között in­dultak és folytak. - 1872 tavaszától egymásután gyorsan beköltöztek az igazságügyiek. 1873. február 27-én az újmódi szerint már itt ült össze a városi képviselőtestület. Első ülése egyben az induló új ciklusra tisztújí­tással is foglalkozott: sem a 67 óta polgármester Meskó Sámuelt, sem az 1852 óta főjegyző Riszdorfer Jánost nem jelölték újra, és kötelezték az újonnan választott polgármestert, hogy szigorú vizsgálóbizottság derítse ki a rendkívüli költségnövekedés okát, módját. Inkább önzetlen szorgal­mat, mintsem privát hasznot állapítottak meg, a túlköltekezés lényegében a város, a közügy érdekét szolgáló sietség, nem hanyagság következmé­nye. 1873 végére már lecsillapodtak a szenvedélyek. Az év eleji tisztújításon a közbizalom az 52 éves helybeli ügyvéd, Krasznay Gáborban találta meg a helyzetnek is megfelelő, alkalmas pol­gármestert. Ez a döntés azért is figyelemre méltó, mert a túlnyomórészt protestáns lakosságú város bizalma a római katolikus egyházhoz tartozó személyben fedezte fel a nehéz időkben szükséges városi vezető szemé­lyét. * Krasznay Gábor 1821-ben született a Szatmár megyei Ököritón. Édes­apja Debrecenben kincstári ügyész. Fia is a jogászpályát választja; 1843-

Next

/
Thumbnails
Contents