Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

b) ezeket a töredékes gondolatokat abból az alkalomból írtam le, hogy 1976. december 20-án a megye közönsége szobrot állított Váci Mihálynak, születésének 52. évfordulóján, Nyíregyháza megyeszékhellyé válásának 100. évében. Ijjú Szabó István alkotását dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke adta át és Bíró László, a városi tanács elnöke vette át a város lakossága nevében. Bory Zsolt 1921. szeptember 15-én született. A Kossuth Gimnázium diákja, 1931-1939 között. Akkor kezdett komolyabban verselni, amikor 1936ban meghalt Kosztolányi Dezső, s így nem csoda, hogy az akkor sokfelé méltatott, közölt, ismertetett költő egyszersmind mintaképe is lett. Nem volt rossz az indító példa: tőle vehette és tanulhatta el a formai igényességet, a mondanivaló koncentráltságát, a hangulat elsőrendű szerepét a komolyan vett játékban, a versírásban. Még nem érettségizett le, amikor meg is jelent első kötete, a Szekerek a ködben (1939), s ehhez magyartanára, Sziklay László írt bevezető ajánlást, előszót. Az önképzőköri vezető tanár Belohorszky Ferenc pedig ismerteti a kötetet a Szabolcsi Szemlében. Aztán jött a háború, katonáskodás, hosszú hallgatás, de a felszabadulás költészeti kibontakozást is hozott magával: nem sokkal az első szabad lélegzetvétel után már részt vesz egy országos pályázaton, ahol Utcakő c. versével nyer díjat, fővárosi, idősebb költőkkel együtt kap elismerést, akkor már a tanítói és tanári oklevél birtokában. A továbbiakban a pedagóguspálya, majd a megyei könyvtár adja számára a mindennapok feladatkörét: elismerést kap nyelvtanítási munkája, módszertani eljárássorozata éppúgy, mint a megyei könyvtárban szervezett, sajnos hamar elsorvadt ifjúsági olvasóköre. író-olvasó találkozók szervezési munkáját, szerepléseit, finoman humoros előadássorozatait éppúgy kedvelik a művelődésházak hallgatói, mint ismeretterjesztő előadásait nyelvészeti vagy házasságetikai problémakörben. Az első, ami feltűnik, hogy költészetében már korán eluralkodik az elégikus hang: gazdag érzelmi világot hordoz, de nem tűr semmi érzelgősséget, giccses felszínességet. Megfelelnek ezek a versek ezeknek a köve-