Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)
IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK
Váci Mihály (1924-1970) szobra Versszeretö társaságban (1964) Találónak tartom azt is, hogy a Bessenyei téren tették le a szobrot, hiszen Váci intellektuális életének valahogyan mindig ez a tér és környéke volt a fóruma, sőt a kezdete és vége is. A családi házból, a Debreceni utca felől ezen a helyen kellett átmennie a Jókairól elnevezett polgári iskolába, a Bethlen utcára; a térnek Széchenyi utcai részével szemben tanult prepaként az egykori tanítóképzőben: a másik sarkon akkoriban dolgozott a megyei tanács művelődésügyi osztályán, 1949-5l-ben, kollégiumi előadóként igyekezett a falusi gyerekeknek segítséget adni a középiskolai tanuláshoz. És a szobor oldalán, a színházban lépett utoljára Nyíregyháza irodalmat szerető közönsége elé. 1970 márciusának közepén, amikor már minden harmadik-negyedik mondatban visszatért a közelgő utazásra, a Vietnamban szükséges, akkoriban kapott védőoltásokra és a várhatóan nagyszerű benyomásokra... Itthon van már Miska. Bronzba merevedve ugyan, de élő mozdulattal hív magával mindenkit, akit népe boldogulása érdekel és ezért dolgozik. A talapzat mostani szennyeződését majdcsak lemossa a tél, betakarja a közeli fák lehullt lombja és a környezet odaszóródó apró kavicsa; az alak