Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

Ne felejtsük el Sipkay Barnát! Még nem volt negyven éves, amikor 1968. január 28-án, röviddel éjfél után a nyíregyházi kórházban meghalt. Akkor, a betegsége elhatalmasodásakor hívták vissza feleségét külföldi útjáról, öreg földünk másik oldaláról, de minden hiába: már a diákszerelemben kezdődött örök szövetség sem segített, csak a halottas ágyon foghatták újra egymás kezét. S ahogy oly nagy segítsége volt egymásnak a két ember életében, az Asszony úgy gondozta igaz szeretettel és aggódással a hagyatékot is, mintha még mindig élne Barna. Olykor az volt az érzése az embernek egy-egy beszélgetéskor, hogy számára még mindig él a férje, szinte lesi Barna szavát: mit is tegyen, hogy jobban menjenek a dolgok. Azóta már ő is kiköltözött a Morgó közös sírjába. Eletük valahogy azt az emberséget, igaz szeretet tükrözte, amelyre olyannyira vágytak Sipkay írásainak szereplői is. Nem indult könnyen, a siker nem volt hozzá túl korán kegyes. Igaz, prózaíróknál igen ritka a fiatalkori siker. De addig Sipkay Barna (1927-1968) is mennyit kellett dolgoznia, várnia, tűrnie! Pedig nagyon sokat és gyorsan írt, első könyveit maga is illusztrálta, oly sikerrel, hogy a kézzel kidolgozott, szép kéziratos kötetek elsikkadtak, elvesztek az érdeklődő olvasók kezén-közén. Meséskönyvek voltak ezek, akkor született gyennekei számára. Kedves, vidám, jóízű írások, meleg és kötetlen pedagógiai szellemmel töltve. Nyomtatásban csak egy jelent meg közülük: Az új erdész című mackótörténetek - 1956 karácsonyára, rendkívül gyors és hirtelen-véletlen helyi kiadásban, alig kéthetes nyomdai átfutással, Nyíregyházán. Ekkor már néhány éve a megyei újság munkatársa: a lap kulturális rovatában megjelenő első novellái, egy riportsorozata külön füzetben 1955-ben hagyta el a nyomdát. (Táguló határ. Egy