Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

veles ügyvéd Nyíregyházán. 1914-ben, a világháború kitörésekor azonnal behívják. Négy évi, főleg frontszolgálat után, több kitüntetés tulajdonosaként, századosi ranggal szerel le, 1918-ban választják meg tiszti főügyésszé, 1934-ig szolgálja így szülővárosát, majd folytatja ügyvédi mesterségét. 1944 novemberében, az újra szervezett törvényszéken ő az ügyészség vezetője, majd védőügyvédként vonul nyugalomba. 86 éves korában halt meg Nyíregyházán, 1965. június 25-én. Hivatali működése idején csak ritkán jelentek meg meleghangú versei, nyugdíjas korában már inkább csak emlékező, búcsúztató alkalmi költeményeket publikált: ünnepélyes üdvözléseket, búcsúzó epitáfiumokat. Ezek klasszikus versformában készülnek, főleg 6-8 soros epigrammák. Mégis meglepetést keltett, amikor mutatványt közölt a Tirpákok címen készülő nagyobb szabású müvéből. Könyvként 1939-ben jelent meg, 2001 nyarán Nyíregyháza városa adatta ki hasonmáskiadásban. Következzék itt két rövid idézet: UTÓHANG. Jópár év beletelt, míg a vert hullámok elültek És a nagy ünnep után a robot köznapjai jöttek. És ez a tirpák nép egyenesnek látja az útját, Jár a nyomon, mit előbb részére atyái tapostak. Mert ez a nyom biztos, nincs jobbra, se balra kilengés: Istenfélelem és szorgalmas munka síriglan. Ezt az utat jelző mérföldkövek is szegik itt-ott, Mint az örökváltság, új rangemelés, amelyekkel Terhes lesz a jövő. Megszületnek bizonyára. Majd a határ nem elég, új föld kell. Szerzenek azt is És a határokon új telepek sora nő ki a földből... A fiak és unokák lelkén is uralkodik Isten: Isten az úr, aki áld, vezet és dönt minden időben... Nézzetek, óh unokák, minden-nap vissza a múltba; Múlt örömét, búját kegyelet szépítse, derítse És ami benne öröm, szívetekben örömre gyuladjon, És ami búbánat, szentelje meg azt a dicsőség!