Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

Végül, - amennyire vannak rá adatok - tekintsük át: miképpen alakult ennek a kis csapatnak az élete, sorsa. Hárman az evangélikus főgimnáziumban osztálytársak: Csáky Lajos (1903-1962?), Salzmann-Sarlós Ottó (1905-1988), Szabolcsy-Veress Lajos (1906-1950), Salzmann hamarább abbahagyja tanulmányait; hosszabb ideig a Fábián-féle könyvkereskedés alkalmazottja, majd tisztviselő. A másik két fiú jogot végzett, Csáky megjárja az ötvenes évek börtöneit, majd egy gyermekvédő intézet igazgatóhelyettese; Veress folytatja választott pályáját, törvényszéki tanácselnökként érte utol a halál. - Hármuknál lejjebb járt egy osztállyal Országh Pál Ödön (O. Ödön, Hajnal Ödön), szül. 1906. aki sokáig nyugdíjas főkönyvelőként él Aszódon. - Kortársuk Kovács Lajos (1905-1969): a Forrás központi alakja; szüleinél lakik, a Csillag u. 35. sz. ház voltaképpen a szerkesztőség; ide várják a kéziratokat is. Ö majd Budapesten újságíró, a háború után is. -Idősebb az előbbieknél Herz-Mariss József (1897—1945), szintén az evang. főgimnáziumban érettségizett; az első világháborúban frontkatona, tart. hadnagyként szerel le. A 30-as évek második felétől Budapesten tisztviselő. Munkaszolgálatosként lelte halálát. - A fiatalabb Bálint Mihály (1910-1969) előbb egy szövetkezeti papírkereskedés üzletvezetője, majd önálló, boltjának államosításáig. Aztán is a szakmában marad, s változatlan az érdeklődése a kiállítások, irodalmi rendezvények iránt, haláláig. A háború után könyvkiadással is foglalkozott. - A kir. kat. diákként már kötetet megjelentető Lyachovits István, 1934-től Cselényi (1916-1988) gör. kat. lelkész, kanonok, teológiai tanár. - Walter Ede (W. Eduárd, Vándor Endre) nem idevaló (1898-1947): 36 hónapos frontszolgálat és hat évi párizsi tartózkodás után kerül Nyíregyházára, a Nyv-hez; annak megszűnése után Budapesten újságíró. S vajon mi fűtötte, mi tartotta össze ezeket a folyóiratot szerkesztő fiatalokat? Mindenképpen a hasonló életkoruknak megfelelő fiatalos türelmetlenség, kiérleletlenség, - elsősorban a velük szemben megnyilvánuló értetlenséggel szemben. Ezt csak fokozta az a kor, amelyben huszonegynéhány évesen, állástalanul, családalapítás és szolid pályakezdés reménye nélkül élnek; ráadásul minden porcikájuk tiltakozik a Németország felől közeledő, egyre erősödő embertelenség és művészeteilenesség eluralkodása ellen. Másképpen gondolkodnak, mint szüleik, mint volt tanáraik, s