Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

kir. kat. gimnázium nagyműveltségű tanára, aki talán azért ítélkezik folyóiratuk indulásakor azonnal ilyen szigorú elutasítással, hogy tisztázza afféle szerkesztési alapelvként is -, hogy rendíthetetlen konzervatív szemlélettel, s a keresztény-nemzeti eszmék szolgálatában szerkeszti a Szabolcsi Szemlét. így kritikája időtlen etikai, esztétikai elvek alapján íródott, függetlenül a háború utáni fiatalság sorsától, helyzetétől. így nem csuda, hogy kizárólag pózolást, modortalanságot fedez fel szinte minden oldalon; Mariss műveiben „blazirt és gyerekes cinizmust" talál, Sarlós versét pornográfiái tankölteménynek minősíti, és kioktató gúnyolódással utasítja el a fiatalok kesernyés tagadást kifejező írásait. Ezek után már szélesebb körben figyelnek a lapra, hiszen a Szemlét sokkal többen olvassák, mint a Forrást. Kezdődnek a megbotránkozások, a kikapott idézetek finnyás latra vetései, kicsiben éppúgy, mint 1910 körül, a Nyugat és az Ady-ellenzők táborában. Nem olvasták ugyan a lapot, Ady verseit, de szidni már tudták hallomás után is. így nem csoda, hogy az 1934. márciusi, 3. szám bemutatásakor a Sz munkatársa is csak beleolvas a lapba. Ismertetése 23 soros rövid hír: ennek 16 sora egyetlen versnek a pocskondiázása. Megütközik Rudas Jenő 16 soros írásán, amelyben „ma, amikor a keresztény erkölcsi megújhodás diadalmas holnapja előtt áll, a szerző ezt meri írni, hogy a jézusi tanok épp úgy nem javítják meg az élet rendjét, éppúgy nem hoznak írt annyi sebre, mint a marxi tanok. Valóban nihilista vers ez, miként a címe is ez: Nihil." A zárómondata különösen figyelemre méltó. Eszerint „azt hisszük, ez a vers sajnálatos tévedésként került a Forrásba." Csak egy a hiba: ugyanis Rudasnak ez a verse majdnem két évvel ezelőtt, a napilap elődjében, a Nyv-ben jelent meg előbb, az 1932. június 26-i számban. Akkor senkinek sem szúrt szemet a vers, mert nem folyóiratban, nem az egyre gyanúsabban viselkedő, elégedetlen fiataloknak szervezkedést sejtető sajtóorgánumában jelent meg, hanem egy napilapban, a napi hírek között, vegyes tartalmú híradások, riportok, sűrűjében, ahol az olvasó figyelmét alig kelti fel, ha az egyáltalában észreveszi, hogy ott egy vers is olvasható... Ugyanez a harmadik szám közli, a lap élén, az előző évben pályadíjat nyert verset, Holtbeteg a Sárga pán. (Szerzőjének teljes neve itt sincs ki-