Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

pedig már nem a legfiatalabb korosztály tagjai olvashatók. A 63 éves Vietórisz Józseftől a harminc év felé járó Belohorszky Ferenc és Gáspár Margit tanárokig. Ezt követően azonban már a NYÍT-ről se hallunk, a Bessenyei Kör sem mozdul még azonnal. De azért valami megindult, a hasonló előkészület után 1934 elején megjelenik a Szabolcsi Szemle, a Bessenyei Körnek, s lényegében a megyének és a városnak egyetlen, csakugyan reprezentatív folyóirata, s köréje gyülekezhet a Kör szakosztályaiban működő írói-szerzői gárda. Ennek tagjai tartanak előadásokat is, amelyek a harmincas évek második felében szívesen látogatott kulturális fórumok. Ebbe, a háború után következett 10-12 év szándékaiba, kereteibe nem fértek azonban be a fiatalok, azok a felsőbb tanulmányaikat kezdő, folytató, művészetek iránt érdeklődő 20-25 év körüli nyíregyháziak, akik saját maguk életére, művészeti vágyaira szerettek volna valamilyen feleletet kapni, s főleg alkotásaik megbeszélésére, publikálására vágyakoztak. A fentebb említett alkalmi vagy szervezeti összejövetelekre nem jutottak el: aligha tudtak róluk, nem hívták őket, de az igaz: nem is nagyon ezekkel az idősebbekkel szerettek volna „találkozni", együtt működni, kibontakozni, így aztán, előbb a képzőművészet iránt érdeklődők „szövetkeztek" s nem sokkal később megalakították a Benczúr Kört, az irodalmárok is ez alá a zászló alá álltak, de elkülönültek előbb egy irodalmi szakosztályba, majd még tovább egy önálló irodalmi folyóirat szűkkörű szerkesztőségébe. * A nyíregyházi amatőr festők már 1930-ban kerestek valamilyen szervezeti formát, műteremnek való helyiséget, 193 l-ben, Bencs Kálmán polgármester a Rákóczi u. 23. sz. ún. Bundi-házban helyezte el őket, s itt 25 működő taggal meg is alakították a Benczúr Kört. A Bessenyei Kör művészeti szakosztályának elnöke, Imre János támogatta indulásukat Kovács Tibor társaságában: mindketten már régóta ismert műkedvelő festők. E fiatalok szabolcsvármegyei jelzővel indulnak, céljuk „a tehetséges, támogatásra szoruló fiatal képzőművészek felkarolása", - s ehhez eléggé