Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

A két Leffier a Kossuthból. Az apa Sámuel, klasszikus filológus, gimnáziumi igazgató, tankönyvíró (1851-1915). Fia, Béla, tanár, irodalomtörténész, kulturális titkár a stockholmi követségen, műfordító (1887-1936) mel üdvözlik körükben a neves orvos Jósa András leányát, Jolánt, akkori férje szerint báró Babarczynét, aki Özvegyek c. elbeszélésében írja meg két hirtelen özvegyen maradt szomszédasszony nyugtalan tavaszvárását; Wilde novelláját Kállay Helén (később Kállay Miklósné) tette át magyarra, s ugyancsak fordításokkal jelentkezik Garay Anna, aki szintén a főgimnáziumi „családba" tartozik, hiszen több fivére a szerkesztők egykori osztálytársa. Szépirodalmi tekintélyük: H. Nagy Jenő, a debreceni jogvégzett fiatalember, „az ottani Csokonai Kör illusztris tagja": írásaival minden számban találkozhatunk; Kelen László itt megjelent versei hamarosan helyet kapnak a rokonszenves nagykállói költő első kötetében (Magány, Budapest, 1913.); a felelős szerkesztő Vertse K. Andor hangadó vezércikkeket ír a művészet, a zene elméleti kérdéseiről, filozófiai megközelítéssel. Minden számban ír Leffier Béla, későbbi stockholmi kultúrattasénk, aki svéd fordításaival is felhívja magára figyelmünket. így ír erről az öntuda-