Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

tagja az ún. cigánybíró, aki irányítja a zenét. Elitbálokon lehetetlen az egyénieskedés, rendnek muszáj lenni, - legalábbis elvileg. - A mi diákkorunkban már mind kevesebb a báli cigányzene, illetve, ha maradt, modernizálódott: tangót, foxtrottot is játszottak, éjfél táján pedig csárdást. Nagy szenzáció, amikor Mantu Aladár, a fiatal prímás, tölcsért szereltetett hegedűje oldalára, hangszekrényére, s így játékának furcsa, náthás, „modern" hangszíne lett: emlékeztetett a szaxofonra. Később, már a szalonzenekarokban lett igazi szaxofon is, - egyelőre még ütőhangszerek nélkül. Amikor már ezek is szerepeltek, kibírhatatlan lett a zaj, - de ez még mindig „mikroszkopikus'" hangerősség egy mai diszkóhoz képest. Manapság már nem kell a bál, - talán, - hiszen szinte hétköznapi az ilyen zenés-táncos összejövetel. Igaz, olcsóbb is, mint egy régi bál, főleg ha sok lány volt otthon, mint például Jósa Andrásék családjában. Nyelvi utalásokkal kezdtük, fejezzük is be hasonlókkal. Ha valakinek alkalma lett volna mulatni, de ő inkább korán lefeküdt, az a tollas bált választotta. Ha manapság is, bárkitől megkérdezik: hogy áll a bál, akkor nyilvánvaló, hogy nem tánccal kapcsolatos ügy állását szeretnék megismerni. Ha egy üzemre, hivatalra mondják, hogy ott áll a bál: zűrzavarra, fejetlenségre történik a célzás. - S ha egy alkalommal a ház ura nem megy haza egyenesen munkája végeztével, hanem téblábol, húzza az időt, az érdeklődőknek ezt azzal indokolja, hogy otthon áll a bál. Ez pedig biztosan azt jelenti, hogy otthon nagytakarítás van, vagy éppen aznap jött a takarítónéni. Már pedig ez olyan családi mulatság, amikor a háziaszszonyok szívesen veszik, ha ilyenkor nem lábatlankodik otthon a teremtés koronája... Bál-reunió-bursza. Szinte természetesnek mondható, hogy a 150-170 évvel ezelőtti Nyíregyházán a jobb módú értelmiségi polgárság szórakozási formái már egyre inkább zárt körben folynak le. A magánházaknál reuniókat rendeznek, szélesebb körben pedig bálokat. Ezeket a német anyanyelvű táncmesterek kifejezése szerint nóbelbáloknak nevezik, éles megkülönböztetésként a közönségesebb burger-purger báltól, amelynek résztvevői az alacsonyabb társadalmi rétegek tagjai. Jellemző hajdani városi társadalmunk átmeneti állapotára és magának a bálnak közéleti fontosságára, hogy a nóbelbál előkészítési, rendezési