Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

mai „fejlődés", látókör szélesedés, szereplési biztonság az illető kolléga „fő állásában" is emelkedést, színvonaljavulást eredményezhet. Mindez sok lehetőség a sokat emlegetett keserves, vidéki magányosságból, ismeretlenségből történő kiemelkedéshez. Csak élni kell tudni vele, hiszen a lehetősége a TIT-ben megvan. A helytörténeti, lokálpatrióta kutatások terén is sok segítséget kaphatnak így az ilyenek iránt érdeklődők, kutatók, az ilyen témájú előadásokat követően a hozzászólások, beszélgetések rengeteg új szempontot, adatot tartalmazhatnak - és tartalmaznak is. A tisztázás, a válogatás már kutatói feladat, de ahhoz a helyi hagyományok ismerete, latra vetése elengedhetetlen. Nyugodtan állíthatom, hogy azok a dolgozatok, helytörténeti cikkgyűjtemények, monográfiakísérletek, amelyek például a millennium sokféle pályázatain már meg is jelentek, többségük nyomtatásban is - szinte kivétel nélkül olyan szerzők tollából származnak, akik a hatvanas-hetvenes évek ilyen témájú ismeretterjesztő előadásainak figyelmes résztvevői, hallgatói, kérdezői, hozzászólói, kiegészítői voltak. Tétova összefoglalás. Ilyenné vált, ilyen volt az ismeretterjesztő munka a kezdő évtizedekben, sőt tovább gazdagodott fokozatosan, körülbelül a hetvenes évek elejéig. A TIT szervezetei, előadói „interaktív" módszerekkel dolgozva - eljuthattak a legkisebb településekre is. Az évek haladtával egyre több művelődési házban a TIT-tagság irányításával folyik a korszerű ismeretterjesztés, a megyeszékhelyen gyarapodtak a szabadegyetemi sorozatok, olykor több szakosztály összefogásával, hathatós, központi segítséggel - immár nemzetközi hallgatóság számára is. Közben „belép" a televízió is: eleinte hetenként egyszer sugározza műsorát: aznap szinte sehol sincs más rendezvény. Önállósulnak a praktikusan felépített, igazán kulturális otthont biztosító művelődési házak, szakképzett népművelőkkel, önálló szervezői találékonysággal. A szaporodó televíziós műsorokban mind nagyobb helyet kapott az egyre színvonalasabb, sokféle módon szerkesztett ismeretterjesztés - immár a TIT-et akár megkerülő szervezésben is. Ezzel párhuzamosan a TIT központi ellátmányai egyre szerényebbek, nemcsak anyagilag, hanem a szakmai-módszer-