Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

Mivel pedig az 1896. évi millenniumkor - emlékezetnek okáért - a város emeletes leánypolgári iskola építésével ünnepel, a nagytömegű koronaház bontási anyagát ehhez használják fel. (Nyíregyházi Hírlap, 1896. máj. 17.). Helye, a mai Luther házzal szemben, az új sávház saroknál volt. 1933-tól Apponyi Albert nevét viseli, majd V. sz. általános iskola: 1973. évi lebontásáig. 1895-re el is készült - a máig is működő -, három utcára nyíló elegáns külsejű nagy szálloda-vendéglő együttes: Korona lett a neve. Ennek falaira azonban soha nem került koronás dísz. Napjainkban a Kossuth tér sarki Metropol ház bejáratánál emléktábla hirdeti, hogy a telken hajdan városháza és patika (is) működött. Ennek cégére Magyar Korona. (Itt született Benczúr Gyula, a festő 1844-ben.) Később a házban kocsma is nyílt, szintén koronacégérrel. Amikor pedig már elkészült Alpár Ignác Koronája, ez a kocsma azontúl Kiskorona címmel büszkélkedett, 1944-ig. Idetartozik az a történelmi esemény, amely szerint Napóleon 1805-ben és 1809-ben elfoglalta Bécset. Az uralkodó felesége és a trónörökös, a később V. Ferdinánd együtt menekült előle, és a Felvidék peremén vezető úton vitték magukkal 1805-ben Szent István koronáját is Munkács várába. 1809-ben is „időszerűvé vált" a menekülés, akkor a délebbre húzódott útvonalakon jártak, ekkor azonban már korona nélkül, és közben itt a sarki városházán, egy júniusi napon megpihentek. Később keletkezett ebből a legenda, hogy 1809-i útjukon velük volt a korona is, és hogy ennek emlékét őrzi a sok korona cégére a mai Kossuth téren. - Jó, ha ezt „helyesen" tudjuk, de akkor sem lesz semmi bajunk, ha valaki a városunk legendáriumában mégiscsak helyet ad a korona egykori nyíregyházi pihenőjéről szóló „történetnek". Vasasok városunkban. A város képviselő-testülete 1889-ben tárgyalta azt a kérvényt, amelyben Göbl Ferenc és Wagner András mecenzéfi hámorkovácsok engedélyt kémek, hogy a vasúti temetővel szemben, a Bleuer-féle szántóföldeken vasöntödét és gépműhelyt építhessenek és működhessenek.