Fazekas Árpád: Rácz István emlékezete. Forradalom Nyíregyházán - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 10. (Nyíregyháza, 2001)

Rácz István: Önéletrajz (1965. jan. 7.)

Képtelennél képtelenebb jegyzőkönyveket vettek fel. 7 hónapig tartott a vizsgálati fogságom. A záró jegyzőkönyv alapján egy kutyát se lehetett volna őrizetbe venni. Még a forradalom alatt történt, beállított hozzám egy zsidó rabbi, a hitközség másik vezetőjével és nagyisten nevében kért, védjem meg a halálos fenyegetésektől. Én megígértem, míg én leszek a vezető, baja nem lesz. Intézkedtem, hogy járőr biztosítsa személyi biztonságukat. Még véletlenül se jelentkeztek mentségemre. Átszállítottak végre a megyei börtönbe. Végre napfényt, világosságot kaptam, bár ez sem volt emberséges. A sok smasszer között alig akadt emberséges. Végre megküldték a vádiratot, aminek alapján még őrizetbe se vehettek volna, katonai bíróság elé állítottak. 45 napon át tartott a tárgyalás. Nem írom le azt a sok szégyenletes hazudozást, hogy szabadon tanúskodott ellenem az, aki pártkönyvét akarta előttem széttépni, aki megyei tisztviselő létére elbocsátotta a városi tanács osztályvezetőjét és az én rovásomra írták. Akinek az életét mentettem meg, azzal vádolt, 800 embert akartam kivégeztetni. Kár sorolni azt a sok szemenszedett gazságot. Fekszi pl. azzal vádolt, amerikai demokráciát akartam - ahhoz dollár is kellene feleltem. Életemben akkor láttam először azt az embert! Végre megszülték a rettentő ítéletet: Szilágyit és Tomasovszkit kötél általi halálra, engem 5 évre, egyet 10 évre, 5 és 2 évre még jónéhányat. Az összes katona, rendőr és rendőrségi beépítetteket feltételesen 1 évre büntették, de felfüggesztéssel. Igen, elvittek Vácra. Magánzárkába, ahol 10-14-en is feküdtünk a szalmazsákon, mert ágy nem volt, kitört ablak mellett. Májusban átvittek a gombgyárba. Végre emberibb, tágasabb cellába kerültem. A munka napi 12-15 ezer gomb leesztergálása volt, amiért fizettek havi í 30 forintot. Hát, aki nem csinálta, nem tudja mi az! Kár leírni, milyen idegfeszítő munka volt. Rövidesen 120-125 %-ra dolgoztam, ezért nem 5 perc, 10 perc beszélőt kaptam. Még végig se kérdezhettem mi van az öt gyerekkel, már lejárt a beszélő. Kár erről beszélni. Voltak ott lókötők, csempészek is velünk. Mondhatom az élet iskolája a börtön. Ezernyi észjárás, felfogás, torz és emberi lélek iskolája a börtön. Alig hét hónapi munka után egy este összeszedtek bennünket, s egy éjszaka folyamán átszállítottak Kőbányára, a Gyűjtőbe. Itt se volt kellemes fogadtatás, de rab társaink bátrabbak voltak. Sok volt a katonatiszt. Néhány nap múlva elvittek fordító irodába. Ez végre olyan hely volt, ahol a munkaidő alatt emberi életünk volt. Francia újságcikkeket, majd könyveket, néha photokopiákat fordítottam. Sokat tanultam balesetelhárítás, műszaki berendezések, tanulmányok szempontjából: általában tech-