Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

V. A visszarendeződés évei (1955-1956)

A táblázatból kitűnik, hogy 1956-ban már volt olyan növényféleség, amelyet nagyobb haszonnal termelt a tsz, mint az állami gazdaság. Ez pedig a kukorica és a cukorrépa. A magyarázata egyszerű, nem a korszerűbb technikának köszönhető, hanem, annak, hogy ezeket sok tsz-ben sajátos érdekeltségi rendszerben termesztették. A tsz-tagok a munkaegység mellett, esetleg helyette a kapálás és betakarítás munkájáért a termés bizonyos százalékát kapták meg. Ez valóban a jobb munkát ösztönözte. Korszerű palántanevelő a Nyírbogdányi Állami Gazdaságban A nagy gyümölcstelepítés beindulása előtt még az állami gazdaságok rendelkeztek az állomány 45,10 %-val a tsz-ek 37,6 %-kal, az egyéni gazdaságok pedig 17,3 %-kal. Ez az arány hamarosan a tsz-ek javára billen, mert a telepítéshez ők kapják a legtöbb támogatást. A korszerű technika jelei már az állattenyésztésben is felfedezhetők — önitató berendezés, gépi fejés —, mindemellett azonban mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a termelés önköltsége igen magas, így igazából nem számíthatnak mintagazdaságoknak, a szövetkezeti szektor vagy az egyéni gazdaságok felé jó példát mutató egységeknek. A megye szántóterületének háromnegyedét az erőszakos kollektivizálás ellenére is az egyéni gazdaságok müvelik. Ezek a magas adó és a kötelező beszolgáltatás terhe alatt gyakorlatilag vegetálnak. A felújított tagosítások lehetetlenné teszik a hosszabb távú tervezést, az alkalmazott agrotechnika színvonala, minősége még a háború előtti szintet sem éri el. A gazdaságokat csak a szívós, a lehetetlent nem ismerő magyar paraszt szorgalma, kitartása és a saját földjéhez való ragaszkodása tartotta életben.