Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

VI. Az 1956-os forradalom és az agrárkérdés

VI. fejezet AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS AZ AGRÁRKÉRDÉS A magyar forradalom minden korábbi és minden más jelzésnél világosabbá, nyilvánvalóvá tette a diktatórikus hatalom és a gazdaság helyrehozhatatlan szétválását, szétesését. Különösen jól nyomon követhető volt ez a mezőgazdaságban, ahol az öncélú, hamis ideológiát követő hatalom az erőszakra épített elvonás eszközével csaknem helyrehozhatatlan károkat okozott az országnak. Ezért tehát a falvak népe ugyanolyan türelmetlenül várta a változásokat, mint a rosszul fizetett munkás, hivatalnok, vagy rendőrségtől zaklatott értelmiségi. Igaz ez a megállapítás akkor is ha tudjuk, hogy maguk a forradalmi események főként a városokra, ezen belül is a nagyobb városokra, elsősorban Budapestre koncentrálódtak. A parasztság életében a Nagy Imre vezetésével október 27-én megalakult Nemzeti Kormány rendeletei hoznak konkrét, kézzelfogható változásokat. Október 27 és 3l-e között ezek a rendeletek megszüntetik a kötelező beszolgáltatási rendszert. így tehát megszűnik a termény, az állat, az állati termék és a borbeadási kötelezettség a hátralékokkal együtt. Megszűnik a kenyérgabona és a kukorica kötelező értékesítése, megszűnik a magánvágás utáni zsírbeadási kötelezettség. Nem kell továbbá az állatvágásokhoz engedélyt kérni, és azt vethet a földjén a gazda, amit csak akar, nem írja már rendelet elő a kenyérgabona vetésterületét sem.' Ezek a rendelkezések lényegesen megkönnyítették az egyénileg dolgozó parasztok helyzetét. Különösen a középparasztságot arra ösztönözték, hogy az erőszakkal szervezett termelőszövetkezetből lépjenek ki, szerezzék vissza a tsz-be vitt paraszti birtokot. Ez a magyarázata annak, hogy néhány hét alatt Szabolcs-Szatmár megye 352 termelőszövetkezetéből 250 feloszlott és még 1957 márciusára is csak a tagság 22 %-a lépett be újra.

2 Ezek az adatok is igazolják, hogy Szabolcs-Szatmár megye parasztsága azzal, hogy a szövetkezetesítés ellen fordult tevékeny részese volt a kívánt változásoknak. Pedig valamennyien jól tudták, hogy az ilyen lépés milyen veszélyekkel jár! Megyeszerte emlékeztek azokra az esetekre, amikor a kilépéseket a hatalom kegyetlenül megtorolta. 1951 márciusában a Csengeri járásban, különösen Tyúkodon és Porcsalmán megszaporodtak a kilépések. Maga Péter Gábor az AVH vezetője vette a 1 Magyar Nemzet, 1956. október 31. 2 Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai, 1/5. Nyíregyháza, 1993. 99. o.