Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

IV. Nagy Imre reformkísérlete - 2. A kísérlet megakasztása

Beszterec községben Hegedűs elvtárs beszéde után a pártszervezet a tanáccsal karöltve 9 helyen tartott kis gyűlést a tsz és egyéni parasztok részére... Pusztadoboson Lőrincz András 14 kh-as dolgozó paraszt úgy nyilatkozott, aki ezután a nagy jelentőségű határozat után sem tud jól és többet termelni, az rossz, hanyag gazda. " A megyebeli gazdák kicsit kozmetikázott megnyilvánulásaiból is kitűnik, hogy a kormányprogram meghirdetése után bizakodóbbakká váltak. Úgy gondolják, hogy a határozatot követően az egyéni gazdaságok szabadabban, kötöttségek nélkül dolgozhatnak majd. Aki a közös gazdaságot választja, az csupán szabad akaratából teszi, nem pedig kényszer hatására. Január 19-i jelentés, mely szintén a Központi Vezetőség számára íródott a határozatok végrehajtásában elkövetett hibákat, hiányosságokat sorolja önkritikusan. A jelentésből kirajzolódó kép az irányítás teljes zűrzavaráról árulkodik, mind községi, mind megyei szinten. Nincsenek megbízható adatok a termelőszövetkezetekből kilépni szándékozókról, a kiadandó földekről, termelési eszközökről. A helyi vezetők önkényeskedése csak tovább növeli a parasztság elkeseredését, erősítve azt az érzést, melyet Tiszavasváriban a következőképpen fogalmaztak meg: „ ...aparasztok arról beszélnek, hogy nem lesz végrehajtva a határozat, ezért a dolgozók ne vásároljanak gazdasági felszerelést, mert két-három év múlva újból be kell menni a tsz-be ". A megye parasztsága egyelőre azonban még bízik a változások megvalósulásában. 1954 márciusára a szegény parasztok 52 %-a, a középparasztok 76 %-a már kilépett a tsz-ből. A legnagyobb számban a Nyírbátori járás termelőszövetkezeteit hagyta ott a tagság, itt a kilépők aránya 82 %-os.

28 Mint ahogyan korábban is utaltunk rá, a Nyírbátori járásban más járásokhoz viszonyítva az úgynevezett kulákgazdaságok száma lényegesen magasabb volt. De magasabb volt a középbirtokosok aránya is, akiket a szövetkezetekbe erőszakkal szerveztek be. Ők az első adandó alkalommal igyekeztek gazdaságukat visszaszerezni és újra egyénileg dolgozni. Amíg a Dadái felső járásban a 10-25 kh-as parasztbirtokok az összes gazdaságoknak csupán a 11,1 %-át, a Tiszai járásban a 10,7%-át teszik ki, ez az arány a Nyírbátori járásban 16,8 %-os. Mindehhez magyarázatként hozzátehetjük még a járás lakóinak vallásos érzületét (Máriapócs), valamint a diktatúrával való szembenállását 1948-ban az iskolák államosításakor (Pócspetri). A kilépők megalázása, jogaik semmibevétele a már idézett panaszos leveleken túl a különböző szintű pártjelentésekben is nyomon követhető. A járási tanácsoktól bekért jelentések és az ellenőrzések is azt mutatják, hogy sem a járási pártbizottság, sem a járási tanács, de a községi tanácsok sem bírnak megbízható információkkal arról, hogy az egyes termelőszövetkezetekből kilépett dolgozó parasztok közül mennyi azoknak a száma, akik egyáltalán nem, vagy csak részben kapták meg a földjüket. De nincs tiszta képük arról sem, hogy