Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
IV. Nagy Imre reformkísérlete - 2. A kísérlet megakasztása
2. A kísérlet megakasztása A folyamat azonban megszakad. A megyei és járási vezetésben döntő túlsúlyban kerültek azok a rákosista vezetők, akik a reformokban a párt ideológiájának a megsértését, meghamisítását látták, de legfőképpen saját egzisztenciájuk, kivételezett helyzetük elvesztését. A reformok hatását illetően találóan fogalmaz az egykori miniszter, majd miniszterelnök, Hegedűs András: a nemzet fellélegzett, az apparátus megijedt. A funkcionárius réteg jó bázisa volt Rákosinak, segítette, hogy magára találjon. 23 Nem volt ez másképpen itt a megyei és alsóbb szintű vezetésben sem. November végére ismét a tsz-ek megerősítése kerül napirendre. Decemberben újjászervezik a tsz-ek patronánsainak hálózatát, megindul a versenyvállalások összeírása az 1954 évi pártkongresszusra és közben egyre kifinomultabb módszerekkel akadályozzák a földek kimérését, az eszközök, állatok kiadását. Ezekről a módszerekről a Földművelési Minisztériumhoz, a Szabad Néphez, és a Központi Vezetőséghez küldött panaszos levelek áradata tanúskodik. Orosz Károly kishodosi volt tsz-tagnak nem adták vissza az ökrét, így nincs mivel szántania a földjét. Panaszos levelére a megyei vezetéstől cinikus választ kapott. Mivel a tsz tulajdonában az általa beadott állat már nincs meg, így természetes, hogy azt nem tudják visszaadni. Más tsz-tagét pedig a törvény szerint nem adhatják ki. Kiss István tiszadadai lakosnak a lovát tartják vissza azzal az indokkal, hogy „...a termelőszövetkezet igás állatokkal való ellátottsága igen gyenge és ezért a 278-as rendelkezés szerint az állatok és a gazdasági felszerelések egy részét a tsz kénytelen visszatartani ". u Lantos Sándor Encsencsen a szekerét bánta. Leveléből kiderül, hogy a visszamaradó tsztagoknak a szekerei ott állnak kihasználatlanul a tagok udvarán, az övét mégsem adják vissza. Az aporligeti kilépők nem kapták meg jogos legelőtulajdonukat, állataikat nem tudják takarmányozni. A géberjéni parasztoknak sem adtak egy barázda takarmányt sem. Vámosatyából Beregszászi András 65 kilépett tag nevében panaszkodott. Nekik ugyan kiadták a 300 kh földet, jószágot, szerszámot, majd minden magyarázat nélkül karhatalommal visszavették. Deák Sándornak Nyírbélteken addig nem adják ki a földjét, amíg a belépéskor eltörölt jövedelemadóját meg nem fizeti. Demeter Ferenc és társai Kisnaményban a kiadott föld minőségét kifogásolták. Ugyanez volt a probléma 98 kislétai kilépő esetében is. Az ő igazukat a Földművelési Minisztérium válaszlevele is elismerte. „A kislétaiak közül számos dolgozó paraszt, akik azelőtt jobb és gyengébb minőségű földdel egyaránt rendelkeztek, most kizárólag futóhomokos területre jutottak és valóban nagy nehézséggel küzdenek, hogy gazdálkodásukat megkezdhessék. A jogos panaszok számát lényegesen csökkenteni lehetett volna, ha a községi tanács egyéni elbírálás alapján rendezi a földkérdést. " 25 23 Hegedűs András: Élet egy eszme árnyékában. Bp., 1989. 230. o. 24 SZSZBMÖL, XXIII. 20. 54. doboz ^ Uo.
