Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
IV. Nagy Imre reformkísérlete - 1. A júniusi program
IV. fejezet NAGY IMRE REFORMKÍSÉRLETE 1. A júniusi program A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. június 28-i határozata és az ennek nyomán kibontakozó reformkísérlet legújabb kori történelmünk olyan fontos szakasza, mely bizonyos összefüggéseiben túlmutat az ország határain is. Ez volt ugyanis az első kísérlet a kommunista táboron belül a Sztálini-modelltől részben eltérő társadalmi-gazdasági berendezkedés megvalósítására. A Rákosi helyébe lépő új miniszterelnök Nagy Imre kormányának programja új szakaszt indított el a politikai életben. Ez az új szakasz csaknem másfél esztendeig tartott és ma már igazolható, hogy sikertelenségével együtt is — vagy talán pontosan ezért — szerves előzménye volt az 1956-os forradalomnak. Sajnálatos, hogy a kormányprogram és annak megvalósítási kísérlete történetírásunkban kevés figyelmet kapott. Jelentősen nem változtatott ezen a mártírhalált halt miniszterelnök születésének 100. évfordulóján rendezett megemlékezések, konferenciák sora sem. Ez magyarázza azt, hogy a köztudatban mind a mai napig „Rákosi-korszakként" emlegetik az 1948-tól 1956-ig tartó időszakot. Pedig az 1953 nyarán kezdődő kiigazítási kísérlet más volt.' Nagy Imre és a reform kommunisták nem kívánták ugyan visszaállítani a többpártrendszert, a koalíciós kormányzást, a demokráciát, csupán a szocialista rendszert igyekeztek megreformálni és demokratizálni. Erre bizony nagy szükség volt, hiszen a Rákosi-rendszer 1953-ra még a leghűségesebb pártkatonák egy része előtt is elveszítette tekintélyét, hitelét. A legsúlyosabb gondok az életszínvonal csökkenésében, ezen belül is az élelmiszer ellátásban jelentkeztek. A jegyrendszer nyolc évvel a háború befejezése után is a hadigazdálkodást idézte. 1952-ben az egy főre jutó paraszti jövedelem az 1949 évinek csak 64 %-a volt, az előző évinek (1951) pedig csak alig több mint a felét, 53 %-át érte el. A nagy padlássöprések idején, az 1952, 1953-as években a magyar parasztcsaládok kétharmadának, 800 000 családnak nem maradt elegendő kenyere és vetőmagja. Ilyenre még nem volt példa a magyar történelemben! 2 A falvakat vezető párt és tanácsi káderektől a kormánykörökig napirenden voltak az önkényességek, a törvénysértések. A lakosság elkeseredését mutatja, hogy szerte az országban spontán tüntetésekre, gyűlésekre, tiltakozó megmozdulásokra is sor került. 1 Vásárhelyi Miklós: Az első meghiúsított reformkísérlet. Medvetánc, 1988/2-3. 151. o. Lásd erre még: Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz. I. köt. 1896-1953, Bp., 1996. 2 Szakács Sándor: Hatalom és gazdaság az ötvenes években. Múltunk, 1998/2. 171.0.
