Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953) - 4. A diktatúra tényei

börtönre és a közügyektől való 2 évi eltiltásra ítélte. Az ítélet csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy a vádlott igaz, hogy a dolgozó parasztsághoz tartozott, viszont apja 32 holdas kulák, és így a vádlott még gyermekkorában „magába szívhatta a kulák gondolkodást". Juhász Sándor esetében tehát a rendszer egy újabb „ellensége " elleni fellépésnek lehettünk tanúi.

34 1952-ben, a „padlássöprések évében" a parasztság terhei az elviselhetetlenségig fokozódtak, ennek következménye a parasztság erősödő passzív ellenállása lett. Egyre többen tagadták meg a beszolgáltatást, rejtették el kevéske kis termésüket, vagy vágták le engedély nélkül, „feketén" kis malackájukat. A kormány ellenlépésként a beszolgáltatást nem teljesítők szigorúbb megbüntetését rendelte el. Ennek az intézkedésnek esett áldozatául a Kéken lakó Mezei István is. Nem termett annyi rozsot, árpát, és zabot a földje amiből a beadást teljesíthette volna. A vád ellene a „közellátás érdekét veszélyeztető bűntett " elkövetése lett, amiért 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre, 1 000 Ft pénzbírság megfizetésére és 5 hold földje elkobzására ítélték. Misky Károly fehérgyarmati köztisztviselő és a szintén fehérgyarmati Papp Simon István esetei jól illusztrálják, hogy egy elejtett keserű megjegyzésnek bárhol és bármikor súlyos következményei lehettek ebben a korszakban. Misky Károly részegen, egy vonaton tett kijelentései a rendszerről, a kormányról később a bíróság előtt „ tartalmuknál, támadó erejüknél fogva izgató hatásúnak" minősültek. A büntetése három év börtön, ötévi hivatal- és politikai jogvesztés, valamint 25 %-os vagyonelkobzás lett. Számomra a legabszurdabb eset Papp Simon Istvánnal történt meg. O még 1947-ben egy ivókútnál való várakozás közben fakadt ki a kommunisták és Veres Péter ellen. Ezért „példás büntetését", félévi börtönt, hivatal- és jogvesztést, valamint vagyona tizedrészének elkobzását, majd csak 1949-ben, 2 évvel az ominózus eset után kapta meg.

35 Az ítéletek alapján nyilvánvaló, hogy a megye bíróságai is követték a „központi akaratot", a diktatúra kiszolgálói lettek. A Rákosi-diktatúra első szakasza a félelem és a terror éveit hozta a megye parasztságának. A falvakban mindennaposak voltak az erőszakoskodások, a zaklatások. A hatalom mindenkiről mindent igyekezett tudni, mindenki gyanús volt, a párttag ugyanúgy, mint a népszerű kocsmáros, vagy a falusi tanító akihez feltűnően ragaszkodtak a tanítványai. A járási tanácsok végrehajtó bizottságainál se szeri, se száma azoknak a „Szigorúan bizalmas! Nem iktatandó!" jelzésű körleveleknek, amelyek egy-egy adott település politikai hangulatát, lakóinak gondolkodását igyekeznek kifürkészni. Érdemes ezek közül egyet részletesebben is megvizsgálni! A Tiszalöki Járási Tanács VB elnöke 1951. március 16-án küldött körlevelet a községi tanácsok VB elnökeinek. Felhívta a figyelmet, hogy a kérdésekre adott válaszokat 34 Uo. 35 Uo.