Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953) - 4. A diktatúra tényei

Az összesítésből kitűnik, hogy az esztendő végére még a fele sem folyt be a jegyzett összegnek. Ezért minden eszközzel, például zálogolásokkal is igyekeztek behajtani a tartozásokat. A nagy propaganda és a ráhatás különböző formái ellenére a kölcsönjegyzések eredményei szinte mindig elmaradtak a tervezettől s ez az elmaradás az évek múlásával csak fokozódott. Más járásokhoz viszonyítva viszonylag „magas" a Kisvárdai, Nyírbátori, Nyíregyházi járások jegyzése, százalékosan ez eléri, illetve éppen meghaladja az 50 %-ot. Ez azzal magyarázható, hogy ezekben a járásokban az átlagosnál több a bérből és fizetésből élő alkalmazott, illetve munkás, akiket a hatalom könnyebben, egyszerűbben kényszeríthetett a jegyzésre, illetve a jegyzett kölcsön befizetésére. A tervkölcsön és a békekölcsönök bevezetésekor hangoztatott frázisok — a béke megvédése, az egyre fokozódó imperialista háborús uszítás — ellenére az átlagember a békekölcsönöket kellemetlen adónak, a nyereménysorsolásokat manipuláltnak érezte, és sohasem hitt a kölcsönök visszafizetésében. 4. A diktatúra tényei Az ötvenes évek diktatúrájának létrejöttét több tényező alapozta meg. A teljes centralizációt és az egyszemélyes vezetést szükségesnek tüntették fel a nagyszabású tervek megvalósításához és a „fenyegetettség" miatt elengedhetetlennek tartották. Ez visszavezethető volt arra a sztálini ideológiai tételre, amely szerint az „ellenség" még hatalmának szétzúzása után sem adja fel a harcot, sőt egyre aktívabb lesz. Azért, hogy a lehető legtöbbet ártson a szocializmusnak, még a kommunista pártba is képes „befurakodni", sőt még a legfelsőbb vezetésben is megtalálható. Ennek a koncepciónak megfelelően vezették le a nagy pereket, amelyek közül a leghírhedtebb a Rajk-per lett. Ezeknek a pereknek áldozatául estek a hatalom csúcsán éppúgy, mint bármely más társadalmi rétegben élő emberek. Senki nem érezhette magát biztonságban, mert senki nem tudhatta előre, hogy egy véletlen elszólását később hogy forgatják ki és nem fogják-e perbe, esetleg nem ítélik-e el és zárják börtönbe érte. Nem volt ez másként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében sem. Nézzünk meg egy csokorra valót a legjellemzőbb esetekből! A nagydobosi Jármy András és testvérei 1949-ben elhatározták, hogy egy addig magtárnak használt épületet lebontanak, mivel már nem volt rá szükség. Mielőtt hozzáfogtak volna a bontáshoz, Jármy még utoljára elment a községházára, hogy megtudja, esetleg kell-e a magtár a községnek, vagy lebonthatják. A községházán való várakozás közben három emberrel beszédbe elegyedett, akik közül kettőt ismert, egyet viszont nem. Beszélgetés közben szó esett az 1945-ös földosztásról is. Ezzel kapcsolatban Jármy megjegyezte, hogy milyen sokan köszönhetik egzisztenciájukat az ő családjának, hiszen a kiosztott