Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953) - 3. A parasztprés eszközei
még a munkaerő-csábítást, mint bűntettet s azt, hogy mi a teendő, ha a lakóhelyen ilyet tapasztalnak. 22 Ezeknek az iratoknak szembeötlő közös jellemzője, hogy szinte mindegyiken szerepel a „bizalmas" szó és az utasítást adók előírták, hogy sem iktatni, sem pecsételni, vagy aláírni nem kell azokat. Természetesen azért, hogy az ilyen utasításoknak ne maradjon nyoma, bizonyítéka. 3. A parasztprés eszközei A Magyarországon 1948 után bevezetett gazdasági stratégia alá volt rendelve a háborúra való gyorsított ütemben történő felkészülésnek. 1950-től a koreai háború megindulása olyan mértékű fenyegetettség-érzetet alakított ki a vezetésben, hogy számoltak a harmadik világháború kitörésével is. Figyelmük 1948-tól már az 1950-ben indítandó I. ötéves tervre irányult. A terv több tucatnyi változtatáson ment keresztül, amíg elnyerte végső formáját. Minden egyes újabb változat egyre feszítettebb feladatokat tartalmazott és a lakosságtól egyre nagyobb áldozatokat követelt. Az 1950-54-es évekre kidolgozott első ötéves terv legfőbb jellemzője az volt, hogy igen rövid idő alatt kimagaslóan gyors fejlődést kívánt elérni a gazdasági élet legkülönbözőbb területein. Egyidejűleg irányozta elő a gyors iparosítást, a jelentős agrárfejlődést, a népgazdaság egészére kiterjedő modernizálást és az életszínvonal nagymérvű emelését. A terv 1951. februári változata, miközben az ipari termelés megduplázását írta elő, egyidejűleg a mezőgazdasági termelés és az életszínvonal 50-50 %-os emelését is előirányozta. A gyakorlatban ez természetesen nem valósulhatott meg. Végül a mezőgazdaság a beruházásoknak csak a 13 %-át kapta. 23 Az irreális célok eléréséhez a legfőbb eszköznek a megtakarítást tartották. Ez ugyanis egyenes arányban növeli a beruházási lehetőségeket, a beruházás és ezzel a produktív tőke növekedése pedig egyenes arányban vezet a gazdasági növekedés gyorsulásához. A belső források maximális kisajtolására épülő gazdaságpolitika legfőbb eszközei az ár- és adópolitika, valamint a beszolgáltatás voltak. Az 50-es években a parasztság minden rétegét leginkább ez sújtotta. A beszolgáltatott termékekért fizetett jelképes árak segítségével a mezőgazdaságban keletkező jövedelmek jelentős hányadát elvonták és a nehéziparba „szivattyúzták át". A beszolgáltatási rendszer szinte évről-évre változott és közben nőtt a beadási kötelezettség mértéke is. Az 1952-es gyenge termés ellenére ismét emelték a beszolgáltatást. Ennek eredményeképpen 1952 telén több 22 SZSZBMÖL, XXIII. 372. 2. doboz 23 Berend T. Iván: Utak és tévutak a gazdaságpolitikában Magyarországon az 1950-es években. In: Vélemények és viták a felszabadulás utáni történetünkről, II. köt. Szerk.: Balogh Sándor. Budapest, 1987. 11. o.
