Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953)
Mielőtt ennek a részletezésére térnénk, az erőszakos kollektivizálás hatásait elemeznénk, vizsgáljuk meg Szabolcs és Szatmár megyék gazdasági helyzetét az 1949. évi statisztikai adatok alapján. Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1949-ben, a kollektivizálás megkezdésének évében az alábbi képet mutatja. Az őslakosságból (558 084 fő) 102 069 fő rendelkezik valamilyen szintű gazdasággal. Ebből az 5 kh-on aluli gazdaságok száma 53 736, a 25 kh-nál nagyobb gazdaságok száma 3 122. Ezek 18,4 %-a a földjét haszonbérletben, vagy részműveléssel művelteti. Mivel jelentős a gazdasággal nem rendelkező népesség száma — például a Kisvárdai járásban 44 590 fő, a Mátészalkai járásban 60 280 fő — elterjedt a részesbérlet, illetve a haszonbérlet. 13 A gazdaságokban 477 db traktor, 647 db cséplőgép működik. Az alkalmazott agrotechnika még egyetlen mutatóját tekintve sem éri el a háború előtti szintet, noha az európai átlaghoz képest az is viszonylag alacsony volt. A KOM IN FORM határozata után tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését kizárólag a Szovjetunióban alkalmazott tömeges kolhozosítás és a kulákgazdaságok gyors ütemű likvidálása nyomán kell megvalósítani. A gyorsaságra jellemző, hogy míg 1948 őszén Szabolcs, illetve SzatmárBereg megyében összesen csak 19 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött 116 taggal, 1952-re az egyesített megyében a III. típusú szövetkezetek száma 424-re, az I. típusú 78-ra, a tagok száma pedig 51 000-re nőtt. 14 A mezőgazdaság gyökeres átalakítása természetesen a központi források, pénzügyi ráfordítások lényeges emelését igényelte volna. Ez azonban nem történt meg, sőt ahogyan a későbbiekben még szó lesz róla, a mezőgazdaságban az ipari fejlesztés javára sorozatos elvonások történtek. Az 1951 februárjában az MDP II. kongresszusán bejelentett tervmódosítások tulajdonképpen egyfajta hadigazdálkodás bevezetését jelentették. A gazdaság aránytalan fejlesztése, az ebből következő torzulások az életszínvonal csökkenését eredményezték. Már 1950 tavaszán súlyos zavarok keletkeztek a közellátásban. Ennek enyhítésére, illetve kezelésére 1951-ben bevezették egyes élelmiszerekre a jegyrendszert. A mezőgazdaság elavult technikai szinten maradása és a parasztság különböző címen történő megsarcolása, a könnyű és az élelmiszeripar, a szolgáltatások, az infrastruktúra fejlesztésének teljes elhanyagolása a megváltozott társadalmi viszonyok közepette is, sőt talán annál inkább, feszítő ereje maradt a magyar társadalomnak. Nézzük meg, hogy a megye parasztsága, a kemény diktatúra éveiben miképpen tűrte, hogyan viselte a nehezen megszerzett föld szövetkezetesítését. 13 KSH, az 1949. évi népszámlálás. 3. köt. Budapest, 1950. 126, 222. o. 14 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája, II. Szerk.: Frisnyák Sándor. Nyíregyháza, 1998. 283. o.
