Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953)

A Tájékoztató Iroda 1948. júniusi határozata után azonban az osztályharc folyamatos élesedése, erősödése és az osztályidegen elemek elleni kíméletlen harc került napirendre. Ez tulajdonképpen annak a meggyőződésnek a beteljesedését jelentette, amelyik a Truman-doktrina meghirdetése óta a szovjet és kommunista vezetésben élt, hogy amíg létezik a tőkés rendszer, addig a háború is elkerülhetetlen. Következésképpen tehát a szovjet befolyási övezeten belül egységet kell teremteni, s aki nem akar igazodni (Jugoszlávia) azt ki kell rekeszteni. Ennek szellemében kezdődött meg a földműves szövetkezetek „demokratizálása", vagyis az osztályidegen, nem a kommunista irányvonalat követők kiszorítása. Ez a „demokratizálás" Szabolcs megyében 1948 végén kezdődött és 1949 márciusára fejeződött be. Ezen idő alatt községenként úgynevezett szövetkezeterősítő értekezleteket, közgyűléseket tartottak, ahol járási és megyei aktivisták részvételével döntöttek az átalakulásról, a fúzióról illetve a demokratizálásról. A megye 74 településén fúziós közgyűlés volt, vagyis a földműves szövetkezetek befogadták a termelésre szakosodott, frissiben létrejött csoportokat. Hatvanöt községben a meglévő szövetkezetet „demokratizálták" a vezetéséből eltávolították az osztályidegen elemeket, négy községben pedig a földműves szövetkezet átalakult általános falusi szövetkezetté. Szatmár-Bereg megye 53 településén fuzionáltak a szövetkezetek, 50 községben a meglévőket demokratizálták.

2 A közgyűlések országos politikai kampány közepette zajlottak. Jó alkalmat kínáltak az új hatalomnak a kulákok elleni fellépésre. Az egyszerű dolgozó parasztot, vagy akár a mezőgazdasági munkást azonban nem volt könnyű aktivizálni és a falubelije ellen hangolni. A középparasztok részéről is elsősorban a tartózkodás nyilvánult meg, mivel attól féltek, hogy esetleg őket is kulákoknak minősítik. Ezt erősítették azok a hírek, amelyek a megye különböző részeiből érkeztek a „demokratizálás" túlkapásairól, erőszakosságáról. A kampány ideje alatt nőtt a szövetkezeti taglétszám és két megye szinte minden településén létrehozták az általános szövetkezeteket. Szabolcsban a taglétszám 43 ezerről 53 ezerre nőtt. Szatmár-Bereg megyében ugyanezen idő alatt 3 500 új tag lépett be a szövetkezetbe. A szövetkezetek vezetése döntően a szegényparasztság kezébe került és valamivel nőtt a vezetésben a középparasztok száma is. Szabolcsban például 320 kulákot és egyéb „kizsákmányolót" távolítottak el a vezetésből.

3 Nincs igazán megbízható jelentés arról, hogy a szövetkezetek vezetésében a koalíciós pártok milyen arányban voltak képviselve. Az egymásnak ellentmondó adatok között a legvalószínűbb, a legelfogadhatóbb az MDP 70 %-os, az NPP 24 %-os, a FKgP 4 %-os arányáról tudósít.

4 2 SZSZBMÖL, XXXIII. 2. MSZMP Arc. 37. f. 1. o.e. (1948-1950.) 3 SZSZBMÖL, XXXIII. 2. MSZMP Arc. 42. f. 38. o.e. (1948-1949.) 4 Uo.