Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

II. A koalíciós időszak mezőgazdasága - 1. Az 1945-ös földreform

megkezdeni a munkát, ha a földet azoknak adják, akik, ha kell, emberfeletti erővel is, vállalják a megművelését. Erre pedig csak a földhöz juttatott parasztság volt hajlandó. Másrészt katonai érdek is volt a földreform végrehajtása, mert a mezőgazdasági munkálatokat szinte csak ilyen módon lehetett elvégeztetni. Az új terményekre pedig katonai szempontból is szükség volt, hiszen a háború még tartott. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 március 17-én tette közé 600/1945 M.E. rendeletét „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról. "

2 A rendelet elsősorban a gazdasági cselédeket, napszámosokat, törpe-birtokosokat és a több gyermekes családokat igyekezett földhöz juttatni. Kimondta, hogy „ Teljes egészében és nagyságra való tekintet nélkül el kell kobozni a hazaárulók, a nyilas, a nemzeti szocialista és egyéb fasiszta vezetők, a Volksbund-tagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök földbirtokait. " Teljes egészében kisajátították az 1000 holdon felüli nagybirtokokat, valamint igénybe vették az 1000 kh. alatti feudális eredetű úri birtokok 100 és a gazdagparaszti, ill. tőkés birtokok 200 kh. feletti részét névleges megváltás ellenében. Teljesen kisajátították az ipari, pénzügyi és tőkés vállalatok földbirtokait. A 10 holdon felüli erdők községi, a 100 holdon felüliek állami tulajdonba kerültek. Kisajátították a szétosztott birtokokhoz tartozó élő és holt felszereléseket, igás állatokat, gazdasági eszközöket és épületeket is. A mezőgazdasági és ipari üzemeket, szeszgyárakat, malmokat és olajütőket, darálókat a megalakuló földművesszövetkezetek kapták. A rendelet kimondta, hogy az igénybe vett földbirtokért és gazdasági felszerelésért a volt tulajdonost kártérítés illeti, a földhöz jutottaknak pedig megváltást kellett fizetniük. A kártalanítást az állam magára vállalta, a parasztok pedig megváltást szinte nem is fizettek. (E nélkül is elég súlyos teherként nehezedett vállukra a kötelező beszolgáltatás rendszere ebben az időszakban, amelyről később még természetesen bővebben szót ejtünk.) A földreform végrehajtói maguk az érintettek voltak. A helyi pártszervek segítségével az Ideiglenes Kormány biztosai - akik többnyire kommunista munkások és Győrffy-kollégisták voltak - rövid idő alatt megismertették a rendeletet a falusi tömegekkel. Ezek után népgyűléseken kb. 3 200 földigénylő bizottságot választottak. Ezekben a bizottságokban a dolgozó parasztság szinte minden rétegének képviselői megtalálhatóak voltak. Feladatuk az igényjogosultak és a rendelet értelmében kisajátítható birtokok összeírása volt. A földosztás megindulása után a földosztó bizottságok pedig a földeket mérték ki. A bizottságok munkáját két felettes szerv irányította: az Országos Földbirtokrendező Tanács, valamint megyei szinten a Megyei Földbirtokrendező Tanács. 2 A 600/1945. sz. kormányrendeletet március 15-én vitatták meg a koalíciós pártok, március 17-én fogadta el a kormány és március 18-án jelent meg.