Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

VII. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (1957-1961) - 2. A kollektivizálás évei (1958-1961)

tagoknak. A behordási munkákat viszont a szövetkezetek többsége már nem premizálta, éppen ezért a behordás és a cséplés már nehezen haladt. A kapásnövények művelésére viszont már csaknem az egész megyére egységes premizálási rendszer alakult ki. Katasztrális holdanként 10 %-ot adtak a tsz-tagoknak burgonyából, cukorrépából és kukoricából is. A megyei pártvezetés már 1960-ban olyan premizálási, ösztönzési rendszer kidolgozását kéri a Földmüvelésügyi Minisztériumtól, amelyik megnyugtató módon megoldja a tsz vezetők jutalmazását is. Javasolják a premizálást úgy megtervezni, hogy egy-egy terményre a vetéstől a betakarításig terjedjen ki! Javasolják továbbá, hogy a munkaegységen túl a tsz-tag már a terv teljesítéséért is kapja meg a termény 10-20 %-át. Amit a terven felül termel, annak pedig még nagyobb hányadát! Jelzik azt is, hogy a növénytermesztés mellett az állattenyésztésre is ki kell dolgozni, valamilyen premizálást, melynek az alapja a súly vagy a szaporulat lehet.

37 A szövetkezeti tagok ösztönzése, az ösztönzés különböző formáinak a kidolgozása és meghonosítása még éveken keresztül központi feladat marad, de már ekkor körvonalazódnak azok a jövedelemforrások, amelyek a tagság számára a megélhetés forrásai lesznek: a készpénzrészesedés, a természetbeni részesedés és a háztáji gazdaságból származó jövedelem. 1958- ban, a kollektivizálás első évében a megyében az egy tagra eső átlagjövedelem 9 243 Ft volt. Ebből a háztájiból származó jövedelem átlagosan 2-3 ezer Ft.

38 A szövetkezetek megszilárdításának további fontos része volt a szakemberállomány biztosítása. Ez elsősorban a politikailag megbízható vezetők kiválasztását, kiemelését jelentette, valamint a szakmai hozzáértést is. Ez azonban akkor még másodlagos szempont volt. A szükséges káderállományt elsősorban az úgynevezett káderátcsoportosítással biztosították a megyében. Közhivatalnokokból, pártmunkásokból — akik egy része az ország más részeiből és Budapestről érkezett — egy keret állt a megyei vezetés rendelkezésére. Őket oda irányították, ahol éppen szükség volt szakértelmükre, párthüségükre. Ez a furcsa „kiküldetés" akár évekig is eltarthatott. Különösen az első esztendőkben gyakori volt az olyan szövetkezet, ahol a legfontosabb vezetők — elnök, párttitkár, agronómus, főkönyvelő — mindnyájan budapesti káderek voltak. 1959- ben 71 kihelyezett káderrel gazdálkodhatott a megyei vezetés. Közülük 1 fő községi párttitkár, 37 tsz elnök, 30 agronómus, 3 pedig könyvelőként dolgozott. 1960-ban a keret 100 főre emelkedett. Februárig ebből hetven főt már kihelyeztek, 16-ot elnöknek, 29-et agronómusnak, 25-öt könyvelőnek.

39 37 Uo. 38 Szabolcs-Szatmár megye fontosabb statisztikai adatai, 1958. Nyíregyháza, 1959. 141-153. o. 39 SZSZBMÖL, XXXIII. 2. MSZMP Arch. 1. f. X/2. o.e.