Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 2. A jobbágyfelszabadítás és következményei

2. A jobbágyfelszabadítás és következményei A magyar parasztság középkori története 1848-cal lezárult, számukra a jobbágyfelszabadítás rendkívüli előnyökkel járt. Mit jelentett ez? A jobbágyok polgári értelemben vett szabad emberré váltak, ezzel egyszerre minden úrbéres, vagyonnak minősülő úrbéres jellegű föld az övék lett mindenféle feudális tehertől mentesen. Mindezekből következően a parasztság jelentős anyagi és fizikai munkatehertől szabadult meg. Az is fontos, hogy az úrbériség az egész országban egyidejűleg és azonnal szűnt meg. Tudós történész (Varga János) számításai szerint a parasztlakosságnak 43-36 %-a több mint 10 millió katasztrális hold szántó, rét és belsőség polgári tulajdonosává vált állami kárpótlás által.

5 Természetesen nem szabad azt gondolni, hogy ezzel együtt hátrányos helyzet nem keletkezett, sőt egyes paraszti rétegeknél a hátrányos helyzet még halmozódott is. A feudális kori földbirtoklás igen bonyolult rendszere alakult ki már jóval korábban. A jobbágyság kezében csaknem 13 millió katasztrális hold volt, mégis csak az előbb közölt 10 millió szabadult fel vitathatatlanul, a többi bizonytalan helyzetű föld között volt a maradványföld, irtvány, majorsági jobbágyok által használt föld, telepes és kertészközségek földje, tehát a jobbágyfelszabadítás pillanatában feudális szolgáltatásokkal terhelt szántó és rét több mint egyötödét nem minősítették egyértelműen parasztbirtoknak. Ezt a számot csak növelte a 600 ezer holdnyi szőlő kétharmada, ugyanis ezt feudális függésben élő adózók birtokolták. A parasztság felét kitevő zsellérek szántóföldhöz való juttatása szóba sem jöhetett. Mindezek újabb feszültségek forrásaivá váltak.

6 Fényes Elek geográphiai szótárának felhasználásával a három megye községeinek leírását összesítve a következő eredményre juthatunk.

7 A XIX. század közepén, a jobbágyfelszabadítást követő években Nyíregyháza város határa homokos fekete és sárga, valamint kemény fekete föld volt. A várostól Kisvárda felé éppen úgy, mint a Tisza közelében Tiszalök, Tiszavasvári térségei felé a fekete homoktalaj a jellemző, a legtöbb helyen bőséges trágyázást kívánva a termeléshez. A Felső-Tisza-vidéken Kisvárda környékén a beregi határig a sárga és fekete homok váltakozik. Nyírbátor környékén is a homok az úr, Penészlek határát sivatagi homoknak nevezve. A szatmári részeken a Szamos mentén a fekete és sárga agyag, a kemény kötött talaj a jellemző, csak a folyóhoz közelebb és a Tisza menti falvakban van kevés homokos talaj, a többi ott is kemény agyagos föld. Mátészalka környékén a Szamos határa fekete és sárga homok. A beregi részen váltakozik a dombos homokos és a fekete kötött agyagos föld. A szabolcsi földek termését a Fényes Elek-féle 5 Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái, 1767-1849. Budapest, 1967. 37. o. 6 Veliky János: A paraszti mozgalmak társadalmi indítékai a jobbágyfelszabadítást követően. In: Agrárszocializmus Magyarországon. Szerk.: Szabó Ferenc. Békéscsaba-Orosháza, 1986. 7 Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára. I-II. kötetek. Pest, 1851.285. és 350. o.