Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

VII. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (1957-1961) - 2. A kollektivizálás évei (1958-1961)

tudomásul, hogy nem mehetnek neki vasvillával a traktorosnak, mert erre is képesek! ".

31 Piricse, Encsencs és Nyírmihálydi parasztjai végül is tudomásul vették a megváltoztathatatlan valóságot. Ellenállásuk csupán epizód volt a nagy átalakítási munkában. Az átszervezés csak úgy, mint az egész országban a megyében is az előre elhatározott ütemterv szerint haladt. A Kádár-kormány arra szigorúan ügyelt, hogy elkerülje azokat a hibákat, amelyeket a Rákosi-érában a gazdaságpolitika elkövetett. Nem engedte meg, hogy a gazdasági fejlődést az életszínvonal jelentősebb csökkenésének árán valósítsák meg. A forradalom után a működését azzal kezdte, hogy közérzetjavító intézkedéseket hozott. Eltörölte a gyermektelenségi adót, 10 %-kal felemelte a fizetéseket. 1957-ben újabb béremelést hajtott végre, ennek hatásaként a reálbérek az 1955. évihez képest 14 %-kal emelkedtek. Az életszínvonal állandó emelése, a lakossági fogyasztás bővülése a kormány gazdaságpolitikájának állandó téziseivé váltak.

32 Ehhez kapcsolódott a reálisabb, a valósággal jobban számoló tervezés a hároméves terv (1958-1960), majd a második ötéves terv (1961-1965) időszakában. Ezekben kiemelt helyen szerepelt a lakásépítés, a kommunális beruházások fejlesztése és a fogyasztási javak szélesebb választékának a biztosítása. Egyben fokozatosan csökkentették a központi tervmutatók számát és igyekeztek növelni a vállalatok érdekeltségét a termelésben. A hároméves terv végére a mezőgazdaság 10-11 %-kal termelt többet, az ipar termelése pedig 40 %-kal nőtt.

33 Mindezzel együtt azonban a gazdaság általános helyzetében a torzulások, a generális hibák megmaradtak, hiszen a második ötéves terv fő célkitűzése is a szocialista nehézipar megteremtése volt. A beruházások összegéből 83-87 %ban az ipar részesedett, folyamatosan nőttek a katonai kiadások is, és az életszínvonal állandó emelése valamint a gazdaság teljesítő képessége fokozatosan arányt vesztett. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusán 1959. november 30.-a és december 5-e között Kádár János megállapította, hogy a belpolitikai helyzetre már a nyugalom és a szilárdság jellemző és a szocializmus építése rendben és lendületesen folyik. Itt hangzott el először az a később sokat emlegetett jelszó, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van!" ami a különbözőséget igyekezett hangsúlyozni a korábbi Rákosi-féle „aki nincs velünk, az ellenünk van!" ideológiai felfogással. 31 Uo. 1. f. III/152. o.e. 32 Magyarország története, 1918-1975. Szerk.: Balogh Sándor. Bp., 1988. 262, 273. o. 33 Horváth, 1991. 60. o.