Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

VII. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (1957-1961) - 1. Átmeneti engedmények

A tsz-tagok éves jövedelemében a háztáji gazdaságból származó rész egyre nagyobb arányú. A Rohodon működő „Új élet" tsz-ben Kósa Imre 205 munkaegységet teljesített, ezért 17 998 Ft-ot kapott. A háztájiból 9 744 Ft jövedelme származott, így összesen 1957-ben 27 742 Ft-ot keresett.

7 A tsz-ben maradt szegényparasztság részéről Szabolcs-Szatmár megyében is felvetődött, hogy a szabadabb gazdálkodást kívánják követni. Teljes függetlenséget akartak a bankoktól, a gépállomásoktól, azt szerették volna, hogy ne legyenek különböző kötött formájú tsz-típusok, ne legyen egységes működési szabályzat. A forradalom leverése utáni napokban hasonlóan gondolta ezt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány is. „A Kormány szükségesnek tartja olyan szövetkezeti törvény megalkotását, amelyik kimondja, hogy a dolgozó parasztok maguk válasszák meg a szövetkezeti formát, maguk határozzák meg a szövetkezetek működési szabályzatát és maguk döntsenek a jövedelem elosztás módjáról. "

8 A tsz-ek szabadsága azonban csak néhány hónapig tartott. Arra azonban jó volt, hogy megpróbáljanak a régi hibákból néhányat orvosolni. A legsürgetőbb a munkafegyelem megszilárdítása volt, melyet a kilépések következtében előállott munkaerőhiány csak súlyosbított. A fő orvosság erre egy új érdekeltségi rendszer kidolgozása volt. A szovjet kolhozokból átvett munkaegység-rendszert hatékonyabb ösztönzőre cserélték. 1957-ben a megmaradt tsz-ek mintegy felében a részes, illetve százalékos jövedelemelosztás vált gyakorlattá. A megye mezőgazdaságában továbbra is megoldatlan probléma maradt a kilépett tagok helyzete. Földjüket általában kihasították a közösből, de a jogi eljárás, a tulajdonba adás ezt nem követte. Véget nem érő viták voltak a bevitt állatokat, eszközöket illetően is. A kilépőket a tsz-ek tartozása miatt jelentős kártérítésre kötelezték, melynek megfizetésére nem voltak képesek. A probléma rendezésére a párt megyei vezetése sem talál igazi megoldást. Benkei András első titkár a lényeget a következőképpen fogalmazza meg: „kiment, nem vitt semmit, a nyakába nyomtak 8 ezer Ft-ot, hogy azt neki 15 napon belül ki kell fizetni. Ennyi idő alatt ezt végrehajtani lehetetlen, adni kellene ötéves haladékot!"

9 A megyei vezetés talán titkon abban reménykedett, hogy a rövidesen beinduló általános kollektivizálás majd magától megoldja ezt a problémát. Gondolkodásmódjukat jól jellemzik azok a hozzászólások, amelyeket 1957. április 8-án az MSZMP agrárpolitikai téziseinek a vitáján fogalmaztak meg: ,^4 tsz-ek fejlesztésének kérdését eléggé körülírtuk, egy kicsit félünk őszintén kimondani a célunkat, ... nem lehet elfogadni a kulákság kezelésének 7 SZSZBMÖL, XXXIII. 2. MSZMP Arch. 1. f. X/17. o.e. 8 Magyar Közlöny, 1956. november 27. 580. o. (A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívása a parasztsághoz.) 9 SZSZBMÖL, XXXIII. 2. MSZMP Arch. 1. f. X/l. o.e.