Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 1. A középkori előzmények

agrártörténeti kérdések megértéséhez nagyvonalú léptekkel a XVIII. század második feléig tekintünk vissza. Mit tudunk arról az időről? A Bél Mátyás és Schemberger Ferenc által írt levéltári források megőrizték a leglényegesebb mezőgazdasági leírásokat.

3 Szabolcs megye akkori területén „...a tájék kellemetes és mértékletes síkság, de a folyók gyakori áradásai után, főleg a Tisza felé eső részein mocsarak maradnak vissza. A szerteszét terjengő víz némelykor megreked, néha megárad és széltében elborítja. " Könnyen elképzelhető, hogy a föld az egész megyében nem egyforma természetű és termékenysége sem azonos. ,,Némely része száraz, terjedelmes mezőség, amely a legkülönbözőbb veteményekkel és gazdag legelőkkel ékes". A nyírbátori járás homokos földje kevéssé termékeny, sokszor a búzának még a magját sem adta vissza, az árpát meg éppenséggel nem bírta. A Tiszához közelebbi tájakon, ha az árvizek nem rongálták, bővebb termésű, de szántása nagyon nehéz, több ökörfogat is alig bírt vele. A Tisza mentén sokfelé találhatók gyümölcsös kertek, bizonyosan „ a gyümölcsoltó isten almával ékes koszorújával itt rakta le áldását". A bőséges gyümölcstermésre olcsóságából is következtethetünk. Olyan almavermeket szoktak csinálni, amit máshol sehol. „Négyszögletes gödröt ásnak, hosszabbat, mint szélessége, ölnyi mélyen, az alját és az oldalát náddal bélelték, a fáról lerázott almát több szekérnyi mennyiségben belehordták, a tetejét náddal befedték, nehogy az alma megfagyjon. " Az ilyen módon elrakott gyümölcs jobban megmaradt, mintha nagy költséggel készített pincékben rakták volna el. 3 Bél Mátyás: Szabolcs vármegye. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, I—II. Szerk.: Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1981. Szántás négy ökörrel a 19. században