Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban
augusztus 28-ára virradóra lázas menekülés indult meg Erdély keleti és déli vármegyéiből. A hivatalok, bankok értéktárgyaikat, irataikat, a magánosok ingóságaik legértékesebb részét igyekeztek menteni. A hadvezetőség, tekintettel a határszéleken álló csekély haderőre, a rendszeres, fokozatos visszavonuló védekezést határozta el mindaddig, amíg a harcterekről kellő számú haderőt vonhatnak el Erdély védelmére, míg a lakosság védelmét evakuálással látták biztosíthatónak. Az augusztus közepén létesített menekülési kérdésekkel foglalkozó kormánybiztosság augusztus 29-én elrendelte 11 vármegye kiürítését a Maros vonaláig. 4 Kijelölték mindenik kiürítendő vármegye lakosságának magyarországi részeken történő elhelyezését. Az eseményekre fel nem készült lakosság pánikszerűen menekült az ország belseje felé. Az első nap még mehettek vonattal is, azután ki kocsin, ki gyalog indult meg a bizonytalanságba. Helyben csak a mozdulni nem tudó idősek, szegények, valamint a románok többsége maradt. Érintettek elsősorban a székely megyék voltak: Csík és Háromszék, valamint Brassó vidéke. A menekültek száma a becslések szerint meghaladta a 200 ezret. A román csapatok már 1916. augusztus 27-én, vasárnap este támadásba lendültek, és átkeltek a Keleti- és Déli-Kárpátokon húzódó magyar-román határon. Augusztus 27-én délelőtt a határátkelőknél még semmi sem utalt az éjszaka folyamán bekövetkező fordulatra. A kortárs, Pilisi Lajos újságíró a még azon évben kiadott riportkönyvében leírta az aznapi hangulatot, és a határátkelőknél lefolyt eseményeket. „A románok a hadüzenet éjszakáján a következő védtelen szorosakat szállották meg: a gyimesi, tölgyesi, ojtozi, törcsvári, tömösi, vöröstoronyi, és Krassó-Szörényben a vulkáni és a szurdoki szorost. A határszéliek készületlenségét bizonyítja, hogy a legtöbb helyen még a megrohanás órájában is barátságosan érintkezett a magyar közönség a 4 Szadeczky Kardoss, 73. p. 5 Erdély rövid története. Bp., 1993. (2. kiadás) 559. p.
