Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Pavlenko, Grigorij: Az 1848–49. évi forradalom Kárpátalján
szervező Alexander Ypszilanti görög herceget zárta a várbörtönbe. Az 1848. év elején a vár zárkái telve voltak a lengyel forradalom, pontosabban az 1840. évi galíciai felkelés résztvevőivel. 1848. május 2-án Munkács lakosságának nyomására az osztrák várparancsnok, Laube őrnagy a politikai foglyok szabadon engedésére kényszerült. A város polgárai örömmel üdvözölték a kiszabadultakat, akiket nagy győzelmi menetben kísértek a városba, és az önkényuralom ellen harcoló hősökként ünnepeltek. A munkácsiak befogadták őket lakásaikba, később anyagi támogatást is kaptak hazatérésükhöz. 5 A munkácsi politikai foglyok hálájukat köszönőlevélben fejezték ki, amelyet Favini József, Skibanszki Félix, Veldenhofer Károly, Lilpok Gyula, Bronyevszki Román, Mijevszki Rajmond, Sztradiot József, Aganát Pampej, Solcz József, Szuhodolszki József írták alá. 6 Dmitraszovicsnak,-a szervezet egyik vezetőjének — aki 20 év börtönbüntetést kapott, de 1848. december 4-én szabadult— idegei felmondták a szolgálatot és megzavarodott. A munkácsi forradalmi eseményekkel egyidejűleg a falvakban is mozgolódni kezdtek az emberek. 1848 tavaszán az egész Magyarországon — beleértve Kárpátalját is— nagy parasztmegmozdulásokra került sor. 1848. március 18-án a magyar képviselőház elfogadta a jobbágyrendszer megszüntetéséről szóló törvényt, de a nemesség megtarthatta magának földjeit, a parasztoknak pedig óriási összeget kellett fizetniük földesuraiknak azért, hogy kiválthassák magukat a jobbágysorból. A félig végrehajtott reformok miatt elégedetlen parasztok tiltakozásul még dupla bérért sem voltak hajlandóak dolgozni földesuraiknak, tömegesen foglalták le és osztották fel a földesurak földjeit, erdőit, legelőit, néhol leszámoltak földesuraikkal és a hivatalnokokkal is. A parasztpolitika lényegében megszüntette a Kossuth 5 Uo. 121. p. 6 Uo. 17., 168. p. 7 Uo. 121. p.
