Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Vovkanics, Ivan – Sutaj, Stefan: A csehszlovák állam politikája a magyar kisebbséggel szemben (1944–1948)

szolút kizárta azon államok önálló kül- és belpolitikai lépéseit, amelyeket Potsdam a Szovjetunió befolyása alatt hagyott. Ezért a magyar kisebbség problémájának megoldását a csehszlovák-magyar tárgyalások szintjére helyezték át, ami 1946. február 27-i szerződés aláírásával végződött. Ebben rögzítették az egyenjogúság elvét a két ország között, amivel nem elégedett meg a csehszlovák fél. Az 1946. év folyamán aktívan „ostromolták" Moszkvát, hogy pótlólagosan 150-200 ezer magyart telepíthessenek át Csehszlovákiából Magyarországra. Csehszlovákia kísérletet tett arra, hogy ilyen áttelepítést biztosító tételt csatoljanak a nagyhatalmak és Magyarország közötti békeszerződésbe a párizsi békekonferencián, de ez sikertelenül végződött. Ezzel párhuzamosan válaszként a magyar diplomácia folyamatosan hangsúlyozta Moszkva előtt a magyar kisebbség jogainak védelmét Csehszlovákiában. Valójában a csehszlovák-magyar viták elhúzódásával a Szovjetunió megmaradt állandó „legfelső bírónak". így a csehszlovák vezetés nem használta ki (a csehszlovákiai magyar kisebbség szerencséjére!) a Szovjetunió nyílt támogatását az áttelepítéssel kapcsolatosan 1945-ben. Ezért nem véletlenül jelentette ki ingerülten Molotov 1946. április 30-án, a csehszlovák diplomatákkal folytatott megbeszélésen, hogy csehszlovákiai magyar kisebbség kiűzésével kapcsolatban a csehszlovák kormánynak még határozottabban kellett volna fellépni rögtön a háború után.

31 A továbbiakban ahogy a szovjet vezetés elkezdte Kelet-Európa „kommunizálását", nem látta célszerűnek nagyobb tömegek nemzetiségi alapon való áttelepítését Csehszlovákiából Magyarországra. Восточная Европа, 433. р.