Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Vovkanics, Ivan – Sutaj, Stefan: A csehszlovák állam politikája a magyar kisebbséggel szemben (1944–1948)

cionalizmussal ellentétben — az osztályellenséggel vívott harcot a magyar nemzetiségűek között kezdték el. A II. világháború után a szlovák-magyar kapcsolatok működtetésének ellentmondásos tervei olyan formát öltöttek, aminek következtében a háború utáni viharokban a szlovák és a cseh politikai körök a probléma megoldását a magyar kisebbség kitelepítésében, szétszórásában és asszimilálásában látták. Ezen cél elérésének eszközeként a háború után olyan módszerekkel éltek, amelyek a magyar kisebbséget a csehszlovák politikai ambíciók eszközévé degradálták. A háború után a magyar kisebbség számának csökkentésére kieszközölt módszerek nem váltották be a tervezett eredményeket, és a magyarok Szlovákiában megőrizték etnikai identitásukat, egységüket. A Szovjetunió a csehszlovákiai magyar kérdésről A csehszlovák fél még 1943-ban felvetette a Szovjetunió vezetése előtt a magyarok háború utáni kitelepítésének kérdését. Benes, moszkvai látogatása előtt, 1943 novemberében 10 pontból álló tervet fogalmazott meg. „A lakosság transzferje Csehszlovákiába" elsősorban a német kisebbség kitelepítésével foglalkozott. Ugyanakkor a benesi 10 pont rögzítette azt, hogy hasonlóképpen kell végrehajtani Szlovákiából és Kárpátaljáról is a magyar lakosság kitelepítését. De számolva azzal, hogy a magyar területeken — Benes szerint — sok szlovák és „kárpátaljai orosz" (ruszin) élt a transzfer alapvető formája a Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcsere legyen, nem pedig a magyarok egyoldalú kitelepítése a csehszlovák területről.

19 A csehszlovák vezetés tehát a Szovjetunióhoz intézett ajánlásaiban nem egyoldalúan a magyarok Csehszlovákiából történő tömeges elűzését tervezte, hanem 19 Cesi a sudetonémecká otázka. 1939-1945. Dokumenty. Praha, 1944. 265. p.