Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Gajdos, Marjan – Szjuszko, Ivan – Vovkanics, Ivan: Lakosságcsere Csehszlovákia és Szovjetunió között a háború utáni években

GAJDOS, MARJÁN SZJUSZKO, IVAN VOVKANICS, IVAN Lakosságcsere Csehszlovákia és Szovjetunió között a háború utáni években A függetlenség, az egység, a nemzeti állam, valamint az általános európai biztonság alapjait kontinensünk politikusai és államférfiai a XX. században nem egyszer hibásan kísérelték meg lerakni. A nemzetiségi elvek túltengése a világháborúk utáni államalapításokban hibás elképzeléseket szült, stabilnak csak azt az államot hitték, amelynek többé kevésbé homogén etnikai összetételű lakossága van. A kelet-európai politikusok az emigrációban és illegalitásban kitartóan állították, hogy az etnikumok közötti problémák lettek az okozói a két világháború közötti demokrácia, függetlenség és az államok ellenálló képessége elvesztésének a fasiszta térhódítással szemben. Ezen állítás következményeként alakult ki az egyszerű recept: a demokratikus állami rendszer megújítása és megtartása céljából az anyaországba való önkéntes vagy kényszerített áttelepítések útján kell megszabadulni a nemzetiségi etnikumoktól. Ilyen lépés célszerűségéről győzték meg a fasizmus által elfoglalt kelet-európai területek politikusai a II. világháborúban győztes hatalmak vezetőit. A nyugati demokráciák számára meggyőzőnek hatott a kelet-európaiak érve, hogy az etnikumok közötti megbékélés — különösen Kelet-Közép-Európában — csak azután jön el, ha kiszorítják a régióból a nagyszámú német lakosságot. Ezt egyeztették a szövetségesek nézeteivel, összefüggésbe hozták a háború utáni Németország megbékélésével. A potsdami konferencia jóváhagyta a németek millióinak áttelepítését. De a gyakorlatban az etnikai homogenizáció áldozatai lettek a háború utáni kelet-