Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Bukovszky László: A nyíregyházi CSÁB területi hivatal és iratanyaga

Tartalmi szempontból a Nyíregyházi Területi Hivatal iratait több csoportra lehet osztani: A felvett jelentkezési ívek teszik ki az iratanyag kb. 2/3-át, amelyek a CSÁB területi hivatalai tevékenységének második szakaszában keletkeztek. A hivatal személyi ügyein kívül ezek mind a lakosságcsere egyes szakaszainak jellemző vonásait viselik magukon. Ettől eltekintve azonban néhány jellemző irattípus mégis említést érdemel. Elsősorban a területi hivatal időszaki tevékenységéről szóló rendszeres jelentések bírnak jelentős forrásértékkel. Ezek általában egy, ill. kéthetenként készültek a Budapesti Központi Hivatal részére. A napi események leírása felölelte a területi hivatal csaknem teljes tevékenységét. Hasonló időközönként külön jelentések készültek a központ számára a területi hivatal kulturális tevékenységéről is. A Nyíregyházi Területi Hivatal személyzete között volt egy önálló szakelőadó, aki a közegészségügyi állapotokról szintén rendszeresen értesítette a budapesti központot. A toborzás időszakában, ill. az azt követő időszakban minden lakott településen (tanyabokorban) volt a CSÁB-nak néhány bizalmas segítője. Ezek a személyek rendszerint szombati napon közös ülésen tárgyalták meg elvégzett feladataikat, ill. készítették el a következő hét munkatervét. Az ezekről az ülésekről felvett jegyzőkönyvek a nyíregyházi hivatal iratanyagában csaknem hiánytalanul megmaradtak. Ezek nagyon fontos forrásai a lakosságcserének, ugyanis számos esetben egészen aprólékosan számolnak be a helyi viszonyokról. Az áttelepülést megelőző és a lakosságcsere időszakából érdemes kiemelni azokat az iratokat, amelyek az áttelepülés szervezési kérdéseivel, valamint a szlovákiai elhelyezés körüli megoldatlan problémákkal foglalkoznak 1946 tavaszától egészen 1948 teléig. Az érintett tárgykörökön kívül az iratanyagban számos forrást, feldolgozást találunk a tirpákság történetéről. Ezek közül kitűnik Gejza Solyi (Sólyi Géza) 8 oldalas munkája, amely néhány történelmi ferdítéstől eltekint-