Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Balahuri Eduárd: Honfoglaláskori leletek Csomán (Szubjektív beszámoló egy ásatásról)
A csontvázak háton fekszenek, nyújtott helyzetben. A halottak ruhában voltak eltemetve, erre utalnak a gombok és más fémdíszítések, csatok. Ezüst és bronzékszerek (fülbevalók, karperecek, gyürük) eléggé gyakoriak. A lovassírokban a fegyverek elhelyezésében semmiféle következetesség nem figyelhető meg. A nyílhegyeket, harci baltát, kengyelt, zablát, kést, csiholót a felsőtest vagy a lábak mellett jobb és bal oldalon találjuk. A szablya három esetben a bal kar mellett volt elhelyezve. Általában elfogadott vélemény a régész-körökben (Fodor István, Dienes István, László Gyula, Németh Péter, Révész László), hogy a Felső-Tisza-vidék X. századi temetőiből jól felfegyverzett, méltóságjelvényekkel bőven ellátott harcosok sírjai kerültek elő {Zemplén, Bodrogszerdahely, Karos, Kenézlő, Tarcal, Rakamaz, Geszteréd, Eperjeske). Remélhető, hogy a csornai temető a teljes feltárás után sok új és értékes lelettel gazdagítja az eddigi ismereteinket a honfoglaló magyarok életéről. Annak ellenére, hogy a csornai ásatások még folyamatban vannak, a feltárt anyagkultúra és a temető mellett lévő X-XI. századi település objektumai alapján kimutatható, hogy a magyarok a Felső-Tiszavidéken már a X. században békés közösségben éltek a helyi szlávokkal. 1996-ban megkezdtük a település feltárását is. A mostani földszinttől 0,4-0,45 cm mélyen egy félig földbevájt téglalap alapú lakóházat találtunk kőből kirakott tűzhellyel, körülötte elszórtan korongon formált cserépedények feküdtek. A tálakat és fazekakat hullámos és vízszintesen mélyített díszítéssel látták el. A díszítések alapján a múltban, sőt most is egyes régészek bizonyítéknak veszik, hogy a fazekakat a helyi szlávok formálták, és a kijevi Rusz idejéből valók. Sajnos, a korongos edények a X-XI. századból a Kárpát-medencében nem szolgálhatnak se etnikai, se politikai bizonyítékot, mert a technológiai kivitelezése már nem egy zárt etnikai közösségen belül történt, hanem műhelyekben, elfogadott szabvány szerint, és jellemző volt a középkorra a Dunától egészen a Dnyeperig. Nem elfogadott az olyan állítás