Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban
Szüleimnek el nem múló fájdalmat azon tárgyak elvesztése okozott, melyekhez legkedvesebb emlékek fűzték. Ilyenek voltak: különböző asztal vagy más terítők, melyeket édesanyám menyasszonyi kelengyéjébe maga vagy Gizella nővérem hímeztek; egy diófa fonókerék guzsallyal, melyet édesanyám nagyanyja, id. László Józsefné ajándékozott; egy régi csikóbőr koffer szintén tőle; egy kis rózsafa láda, antik mű; édesanyám apjának lőportartója szarvascsontból; egy állóóra elefántcsont díszítéssel, ajándék; a vajdahunyadi vár vasöntvénye, melyet id. László József Vajdahunyadon a felügyelete alatt álló vasgyárban öntetett stb, stb. 62 A csíkiakat ért veszteségekről készített hivatalos jelentéseket Szádeczky professzor összegezte 1916. november 17-én Csíkszerdában való tartózkodása alkalmával, és ismertette az 1961-1917. évi 63 hadjáratot bemutató művében. Megállapítja, hogy ez a határszél legkeservesebben megszenvedte a román inváziót. Legelőbb érte őket a támadás, és legtovább maradtak itt a román csapatok. A vidék 1916. október 9-én szabadult fel. A károk felméréséből kitűnt, hogy az eseményeket Csíkszereda sínylette meg a leginkább. Az ötezer lakosú városban mindössze tíz öreg ember maradt, akiktől az idegenek szabadon garázdálkodtak. Minden házat kiraboltak, minden fellelhetőt elvittek a nagyobb bútorokon kívül, az üzleteket teljesen kifosztották. Eleinte, míg Istrate hadosztályparancsnok ott tartózkodott, túlkapásokra nem igen került sor, de távoztával a város a szabad prédálás áldozata lett. Visszavonulásukkor egy lovas dandárparancsnok maga szervezett egy gyújtogató csoportot, akik felgyújtották a várost. A gyújtogatás áldozata lett a város Hargita felőli része: 153 lakóház és 28 gazdasági épület a bennük lévő gazdasági felszereléssel együtt. Nem kímélték a vármegyeházát sem, ahol pedig a főparancsnokságuk székelt. a Pál Gábor, 68. 13 Szádeczky Kardoss, I., 195-197. p.; II. 189-93. p.
