Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)
ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE
ilyen támogatásban részesülők közül egészségi állapotuk miatt 431 fő, idős koruk miatt pedig 341 fő részesült havi szociális segélyben. Négy év múlva számuk több mint másfélszeresére ( 1229 fő) emelkedett a termelőszövetkezeti járadékosok (479 fő) nélkül. Erre a célra 5 198 000 Ft-ot használtak fel a járásban a hitelfedezet emeléséhez nyújtott aktív segítségükkel. Ennek ellenére még mindig 86 ráutalt várakozott fedezet hiányában ilyen támogatásra, s csak a következő ötéves tervben (1975-től) sikerült ezeket is havi segély alá vonni. Irányítása mellett a járási szervező szociális gondozónő felmérte a földrajzilag hozzá tartozó községekben a házi szociális gondozásra szorulókat. 1971-ben főfoglalkozású hivatásos tanácsi és tiszteletdíjas társadalmi gondozónők bevonásával 7 községi gondozónő 42 fő, 26 társadalmi tiszteletdíjas gondozónő 43, összesen 85 magányos idős ember gondozását biztosította. Közülük 30 gondozottnak (kb. 35 százalék) nem volt tartásra köteles hozzátartozója. Ajárás területén 1980-ban 15 községi tanácsi főfoglalkozású gondozónő működött, kiknek több mint egyharmada már szakképesítéssel rendelkezett kitartó szorgalmazásuk eredményeként. Egy-egy ilyen gondozónőnek átlagban 5,8 gondozottja volt, s havonta átlag 13 esetben keresték fel azokat, személyi és környezethigiéniájának biztosítása céljából. A tiszteletdíjas gondozónők rendszerint a szomszédasszonyok köréből kerültek ki, így azok havi átlagos látogatása 25.3 volt. A házi szociális gondozottak kb. egynegyede 1977-től kezdve az egyes községekben szervezett szociális étkeztetésben is részesült. A járás területén az összes szociális étkeztetésben részesülők száma 1980-ban 73 fő volt, a megyei 705 főnek kb. 10 százaléka. A járásban az egy főre jutó havi kiadás átlaga: 273 Ft, a megyében 249 Ft volt. Szakmailag segítette és irányította a hatósága területén lévő 160 ágyas tiszavasvári szociális otthon működését. Irányításával 1966-ban szervezte a hozzá beosztott járási szervező gondozónő a földrajzilag megosztott területén ajárás első öregek napközi otthonát a községi vezetőkkel közösen, Tiszavasváriban, 20 fővel, társadalmi összefogással. A kisebb átalakításokat társadalmi munkában a helyi KTSZ., a berendezési tárgyakegy részét az Alkaloida Vegyészeti Gyár, a községi kultúrház stb. biztosította. A helyi Munka, Petőfi és Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 3000 Ft-ot, illetve 1000-1000 Ft-ot utalt át e célra, melyből használati tárgyakat vásároltak kedvezményes áron a helyi földműves szövetkezettől. Ehhez hasonló társadalmi összefogással hozták létre 1970-ben a tiszalöki, 1972-ben a tiszaeszlári, 1974-ben az orosi és a nyírpazonyi, 1975-ben a tiszadobi és nyírbogdányi, 1978-ban arakamazi (I— IL), 1981-ben a gávavencsellői, 1983-ben a nyírteleki öregek napközi otthonát túlnyomó többségben községi tanácsi önerőből. 1980-ban, a hatvan éven felüliek közül ajárás területén minden ötödik, a szociális gondoskodás valamiben formájában részesült. (A megyében 4,5.) K.: Tanácsi Kiváló Dolgozó (1974), Az Egészségügy Kiváló Dolgozója (1982), Munka Érdemrend ezüst fokozat (1986). Et.: A MOTESZ Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesülete Szociálrehabilitációs Szövetségnek nyugdíjazásáig tagja volt.
