Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE

A nyíregyházi járás szociális igazgatás területére 1954-ben történő lépésekor, a már akkor működő Takács Erzsébet járási szociális előadóval közösen látta el a közel 110 000 lélekszámú járásban a szociális igazgatással járó teendőket 1956. december 1-jéig, Takács Erzsébet munkaviszonyának megszűnéséig. 1957. január l-jétől 1970. június 30-áig - a tiszalöki járás megszűnéséig, s e területnek a nyíregyházi járáshoz történő csatolásáig - egyedül birkózott a mamut járás szociálpolitikai feladataival. A pályára lépés évében ajárás 20 községében 26 fő részesült havi és 249 személyeseti szociális segélyben. A részükre összesen kifizetett összeg 45 806 Ft volt. Tíz év múlva, 1964-ben, amikor egyedül látta el a teendőket, kitartó szorgalmazására ahavi segélyben részesülők száma kb. tizenötszörösére (3 87 fő) emelkedett havi 129 Ft segélyátlag fizetése mellett. 1967-re pedig a rendszeres havi segélyben részesülők száma 406-ra, egy főre eső havi átlag pedig 196 Ft-ra emelkedett. 1964ben erre a célra ajárás területén 597 042 Ft-ot, 1967-ben pedig 953 223 Ft-ot fordítottak. Ajárás területén lévő mezőgazdasági termelőszövetkezetek öregségi és munkaképtelenségijáradékosainak felmérése és a községi tanácsok költségvetése terhére történő jövedelemkiegészítő támogatásukra tett intézkedései, mint közös tevékenység, a Bogyó Ilona anyagában lelhető fel. Ugyancsak a szociál is segélyezéssel kapcsolatos 1970-1975. évi intézkedései is, bár a két járási szociális főelőadó között, feladatuk önálló vitelével földrajzilag megosztott volt ajárás, azonban e tevékenység is összesített adattal lett rögzítve. A községi vezetőknek nyújtott segítségével 1966-ban Ibrány, 1967-ben Balsa, Kótaj, 1969-ben Újfehértó, 1970-ben Demecser, 1972-ben Baktalórántháza, Buj, Nagyhalász, 1973-ban Kemecse és 1974-ben Levelek településeken öregek napközi otthona kezdte meg működését 20-20 fővel. A járásban az általa elsőként szervezett ibrányi ÖNO termelőszövetkezeti, társadalmi és községi anyagi áldozatvállalással jött létre, mert az Egészségügyi Minisztérium által központilag engedélyezett fejlesztésen felül lett szervezve, így sem beruházási, fejlesztési, sem működési kiadáshoz pénzeszközt nem kapott az első évben. Az egész napos kulturált időtöltésen, s kezdetben egyszeri, később háromszori étkezésen kívül, a hasznos időtöltést, bérezés melletti borsmenta fosztás, textilhulladék háziszőttessé feldolgozása stb. útján biztosították. Nagyhalászon is 1975. május 13-ától kb. 11-12 fővel a nagyhalászi Kendergyár által helyszínre szállítotthulladékanyagból bérmunkában fonalmentés folyt, melyért május június július hónapokban részükre 28 710 Ft-ot számfejtettek. 60 százalékát a munkában részt vevők kapták, a 40 százalék különbözetet takarékbetétben kezelték, s közös célra fordították. Ennek legnagyobb eredményét a közösséggé formálás jelentette. A házi szociális gondozás 197l-es beindulása utáni időkről is csak az egész nyíregyházi járás területére vonatkozóan áll rendelkezésünkre adat. Ezt Bogyó