Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE

Szociális indikáció alapján 1959-ben 65, 1962-ben 53 kérelmező részére juttatott ingyenes csecsemőkelengye-utalványt. Segítségével 1949-ben Encsencs, Kisléta, Máriapócs, Nyírbogát, Nyírgyulaj, Piricse, Pócspetri településeken óvodáskorú gyermekek részére nyári napközi otthon működött, Nyírbátorban és Penészleken pedig iskolás étkeztetési akciót indított külföldi adományokból és társadalmi hozzájárulással. Hatósága területén részt vett az 1951-ben központilag indított kolduskérdés felszámolásában. Közülük ajárás területén egyesek házról-házra járva gyűjtötték adományaikat, mások piacnapokon lepték el Nyírbátor nagyközséget vagy a vonatokat. Felmérte és megállapította ezek számát, közülük hányat lehet szociális otthonba elhelyezni, hány családdal rendelkezőt havi segélyben részesíteni, s hányat munkába helyezni. Ajárás 15 koldusából 14-nek a könyöradomány-gyűjtési engedély megvonását tartotta szükségesnek a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. 45/1951. jkv. sz. határozata értelmében. A következő évben a megmaradt egy engedélyt is megvonták. Szórványosan még 1960-as években is előfordult engedély nélküli koldulás ajárás területén. A nagyközségi Tanács vezetőinek egyetértésével felszámolták a Nyírbátor Szikszai u. 8. sz. alatti 4 fős, de állandóan 7 fővel működő, nagyon korszerűtlen községi szegényházat 1951. április 5-én, lakóinak az állami szociális otthonokba történő szállításával. Szorgalmazására az addig csak eseti segélyt nyújtó községek 1953-tól is csak szórványosan tértek át a havi segély biztosítására 15 fő esetében. Ehhez 4 440 Ft, a 152 fő egyszeri, eseti segélyezésére pedig 14 593 Ft-ot használtak fel. 1964-ben számuk tizenkétszeresére (187 fő), 1967-ben tizenhatszorosára (246 fő), az egy főre jutó havi átlag pedig 156 Ft, illetve 190 Ft-ra emelkedett. Ennek ellenére még 1973-ban is volt 31 olyan család a rossz területi adottságokkal rendelkező járásban, amelyeknél a ráutaltság fennállt, de költségvetési fedezet hiányában nem tudtak rajtuk segíteni. Figyelemmel kísérte aj árasban élő mezőgazdasági termelőszövetkezeti járadékosok (nem nyugdíjasok) szociális helyzetét is, s közbenjárására részükre a községi költségvetés terhére részsegélyt állapítottak meg. Ennek következtében 1973-ban a járás 1040 havi rendszeres segélyeséből 561 termelőszövetkezeti járadékos volt. 1978-ban a tanácsi teljes összegű havi segélyezettek száma (termelőszövetkezeti járadékosok nélkül) az 1971. évi 344 főhöz képest 784 főre növekedett. Az egy főre eső havi átlag pedig 670 Ft-ra. A szociális étkeztetés szervezését községekben 1977-ben kezdte ajárás területén 24 fővel, 50 000 Ft ráfordítás biztosításával. Felmérte 1971-ben ajárás területén házi gondozásra szorulókat, amikor 152 gondozásra szorulót vett számba. Két községben volt mindössze hivatásos főfoglalkozású tanácsi gondozónő, akik 28 magára maradt idős embert láttak el, közülük 1 l-nek nem volt tartásköteles hozzátartozója. (1 fő 300 Ft-on aluli, 25 fő