Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE

összeg 1964-ben 541 898 Ft, 1973-ben 1 636 000 Ft volt. Igénylésére 1977-ben a rendszeres szociális segélyre várakozók igényeinek havi 870 Ft-os átlaggal történő kielégítésére, valamint a községekben a szociális étkeztetés fejlesztésére 450 000 Ft, illetve 100 000 Ft, összesen 550 000 Ft pótelőirányzatot kapott ajárás. A megyében elsőként szervezte meg Biri és Érpatak községekben 1976-ban a szociális étkeztetést. Az ezt megelőző években községi szinten ez a támogatási forma ismeretlen volt országos viszonylatban is. (Csak városokban alkalmazták.) Működése alatt 1968 és 1978 között ajárás mind a 8 községében elősegítette az öregek napközi otthona létesítését. A Balkány-Tormáspusztai öregek napközi otthona mint tanyasi napközi otthon az országban elsőként nyitotta meg kapuit. Többségének felszerelési tárgyait társadalmi úton teremtették elő. Ellenőrizte a hatósága területén működő szakolyi szociális otthon munkáját, közreműködött a gondozási nívó emelésében. Források: N. É. saját adatait SZSZBMÖL: XXIII. 23 202/1954. 12. D. SzSzMT. 09. C. 0. 77 308/1979. Szpcs. SzSzMT.V. b. 76/1977. sz. határozata. KOPÓCS ZOLTÁNNÉ Berényi Irén (Debrecen, 1943. máj. 23.) T.: 1972-ben szociális otthoni ápolónői szakképesítést szerzett. Mh.: Orvosi Műszergyár, Debrecen, fiatalkorú segédmunkás, Altalános Iskola, Szakoly, dajka, Hajdúsági Iparmüvek, Debrecen, bérelszámoló, Községi Tanács V. B. Szakoly, gondozónő. 1970. február l-jétől 1973. április 30-áig Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. Járási Hivatala, Nagykálló, járási szervező szociális gondozónő. Fm.: Járási szervező szociális gondozónői munkaköre betöltésének évében, 1970ben, a 8 községből álló járás területén nemcsak közvetlenül szervezte a házi szociális gondozást és az öregek napközi otthonait, hanem megbízta az egészségügyi csoportvezető 5 fő konkrét idős ember gondozásával is, amit a társadalmi szervekkel együttműködve oldott meg. A következő évben, ( 1971 ) még öt tiszteletdíjas gondozónőt vont be, akik 8 magányos idős embert, és 57 tiszteletdíj nélküli társadalmi aktivistát, akik 81 főt kerestek fel segítségadás céljából 489 alkalommal. 1972-ben a tiszteletdíjas gondozónők száma az előző évhez viszonyítottan több mint kétszeresére ( 13 fő), az általuk gondozottak száma pedig több mint négyszeresére (34 fő) emelkedett. Évi látogatásaik száma 1330, ami kb. napi egyszeri átlag segítségadást jelentett. A társadalmi tiszteletdíjra kifizetett összeg 1971. évi 9750 Ft-hoz képest több mint háromszorosára (30 150 Ft) emelkedett. Gondozottai szociális helyzetének javítása érdekében igénybe vett társadalmi segítséget is.