Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

Ajánlás

Az öregedés kérdései világszerte az érdeklődés középpontjába kerültek, s nem véletlenül, mert a statisztikai adatok a kérdés fontosságát egyértelműen igazolják. Magyarországon 1900-ban a lakosságnak mindössze 7,5 százaléka volt a 65. évet betöltött időskorú. Ez a mutató 1965-re 15,5 százalékra nőtt, s a későbbiek során is egyenletes emelkedést mutatott. A hetvenes évek második felére 18 százalék körül mozgott, a 80-as évekre a lakosságnak már csaknem egyötöde tartozott ebbe a csoportba. Az öregkor az emberi élet legnehezebb szakasza, hiszen a testi erejében megfogyatkozott, társadalmi helyzetében egyre labilisabbá váló idős embernek a betegségekkel, anyagi gondokkal, s a nagy családok felbomlása következtében a magányossággal is szembe kell néznie. Az idős emberek természetes vágya és joga, hogy a technika és a tudomány vívmányait élvezhesse és életszínvonala is növekedjék. Hiszen ők voltak megteremtői a mának! Az öregség természetes, de a fiatalok számára alig felfogható állapot. Többek között ez is magyarázza, hogy a családtagok és a társadalom egyes csoportjai azt kívánják, az öregek csökkentsék igényeiket minimálisra, mondjanak le szinte minden igényükről. Az öregügyön kívül az 1930-as években kiáltó szegénység sújtotta még a sokgyermekes családokat és a nagyszámú munkanélkülit. Ez számos, látszólag össze nem tartozó kérdést hordoz magában. Az öregedés általános kérdésein túl annak orvosi vonatkozásait, szociális és társadalmi összefüggéseit. Ezek hatásaival birkóztak, hol eredményesen, hol sikertelenül e kötet szereplői. Említést kell még tennem arról, hogy a hagyományos szakéletrajzi lexikonok gyakorlata csak a kerekké formált szócikkek közlése. Erre a szerző is törekedett, azonban tekintettel arra, hogy egy sajátos munkaterületet dolgozott fel - a helyzetképek felhasználhatósága miatt -, ettől sokszor valamelyest eltérni kényszerült. De előfordult néhány esetben az is, hogy kevés adat állt rendelkezésre, ilyenkor azt az elvet érvényesítette, hogy a mégoly csekély információ közlése is előnyösebb, mintha adathiány miatt a személyt meg sem említené. A szerző több mint négy évi lelkiismeretes, aprólékos munka eredményeként bocsátja útjára e kötetét. Meleg szívvel ajánlom azt a gyakorlati és elméleti szakembereknek, kutatóknak, honismereti aktivistáknak és megyénk szociálpolitikai múltja iránt érdeklődő valamennyi kedves olvasónknak ezt a kötetet is Nyíregyháza, 1999. szeptember hó Dr. Zilahi József a. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke