Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

SZOCIÁLIS OTTHONOK

az új ápolónői állások betöltésekor érettségihez kötötte az ápolónők alkalmazását. A 18 ápolónői létszámból - 1969-ben - 4 fő már érettségivel rendelkezett. Az összes alkalmazottak (29 fő) 62 százaléka bár már ápolónő volt, a három műszak figyelembe vételével még mindig rendkívül alacsonynak tekinthető, mert betegség, szabadnap, szülésiszabadság, szabadságot is biztosítania kellett. Takarítónői állás még mindig csak 1 volt, így a nővérek e tevékenységbe is bekapcsolódtak. Szorgalmazására a szakképzett nővérek száma 1976-re elérte a 100 százalékot, a fónővér pedig 1982-ben főiskolai végzettséget szerzett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális szervező szakán. Az adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak közül 1969-ben szakképzett volt az intézetvezető és a vezetőkönyvelő. Az élelmezésvezetőnek nem volt még szakképesítése. Az otthon nagy textilhiánnyal küzdött, mert az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer előtt az évi 800 Ft-os textilnorma nem tette lehetővé az induláskor már meglévő hátrány kiküszöbölését. Nem volt jobb a helyzet a kulturális célokra fordítható összegeknél sem, mert a pénzügyi szervek évi 4000 Ft előirányzatot engedélyeztek ilyen célokra. Gondot okozott a mozibérlet váltás, a melegvizű strandra való kirándulás stb. szervezése. Az ebédlő szolgált társalgóul és kulturális megmozdulásokra is. Pedig itt már a dolgozókból és gondozottakból színjátszó csoport működött. Előfordult, hogy a jól sikerült előadásokat a községben is bemutatták. Farsangi bálokat, szabadban szalonnasütéseket, táncdélutánokat, csoportos sétákat, kirándulásokat szerveztek. Az otthonban 1972-ben büfét alakítottak ki a gondozottak apróbb szükségleteinek hely bei i beszerzése érdekében (cukorka, dohány stb.). A hasznos foglalkoztatás 1975-ben kezdődött, amikor 30 fővel - a Balkányi Állami Gazdasággal történő megállapodás értelmében - almásláda szegecselést vállaltak bérmunkában. A következő évben már 60 fő foglalkoztatására nyílt lehetőség, mert a Budapesti Kézműipari Vállalat hulladékanyag feldolgozásával, itt különböző használati tárgyakat készíttetett szintén bérmunkában. Ezért 1976-ban a megyei szakcsoport - szakosítás keretében - a többi szociális otthonból ide helyezte a 16-50 év közötti (debilis és imbecillis) értelmi fogyatékosokat, akiknek munkába állítása az épek közösségében nem volt lehetséges. Itt pedig vállalták, hogy felügyelet és irányítás mellett-intézeti keretekközött-mechanikus munkafolyamatokra betanítják, így a megyei szakfelügyelet a szakolyi szociális otthont 1977. január 1-ével - a megyék között az országban elsőként-Ertelmi Fogyatékosok Szociális Foglalkoztató Intézetévé átszervezte. Ehhez az Egészségügyi Minisztérium 90 832/1977. számú engedélyével kísérleti jelleggel hozzájárult. Ennek célja: a megye többi szociális otthonaiban élő, viszonylag fiatal (50 éven aluli) és foglalkoztatásra alkalmas értelmi fogyatékos gondozottak egy intézeten belüli gondozása és foglalkoztatásuk szervezése. A meglévő készségeik, képességeik fenntartása, fejlesztése, hasznosságtudatuk ébresztése vagy ébrentartása. Szakmai képzés nélkül a társadalmi termelésben való