Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE

Mh.: Szociális Otthon, Tarpa, élelmezésvezető, Községi Tanács V. B., Jánd, adminisztrátor, Járási Tanács V. B. Igazgatási Osztály, Vásárosnamény, előadó. 1971. május 15-étől 1979. január 1-jéig Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. Járási Hivatal Egészségügyi Csoportja, Vásárosnamény, járási szociális előadó, illetve ajárás 1978. december 31 -ével történő megszűnése után a jogutód Városi Tanács V. B. Egészségügyi, illetve Hatósági Osztálya, Vásárosnamény, családvédelmi csoportvezető. Fm.: Az anyagi ellátás keretében-működése második évében-az 1972. július 1jei állapot szerint 354 fő részesült rendszeres szociális segélyben ajárás területén. Aktív közreműködésére a következő év (1973) végére számuk összesen 505 főre emelkedett. Ehhez felhasználtak 2190 M/Ft-ot. A készpénztámogatási forma fejlődése a következő években is kimutatható volt. A rendkívüli segélyezettek száma és az erre felhasznált összeg is évről-évre emelkedett. Irányította és segítette 1977 második felében a Nyírmadán 53, Olcsván 7, és Vásárosnaményban28 fővel (összesen 88 személy) a szociális étkeztetést. A szociális étkeztetésben részesülők közül Nyírmadán 56,6 százalék, Olcsván 100 százalék, Vásárosnaményban 25,7 százalék cigány lakos volt. A hatósági tevékenység ellátása mellett már munkaköre elfoglalásának évében a házi szociális gondozás kiterjesztését fontos feladatakéntkezelte. 1971-ben 1 hivatásos tanácsi és 6 tiszteletdíjas társadalmi gondozónő működött, 1975-ben pedig összesen 32 gondozónő (ebből 3 főfoglalkozású) 55 magára maradt idős embert látott el. 198 l-re számuk tovább emelkedett, mert a járásban 2, Vásárosnamény városban 1 hivatásos gondozónő 49, illetve 7 tiszteletdíjas társadalmi gondozónő összesen 76 személyt gondozott. Irányításaés konkrét segítségnyújtása mellett 1974-ben Tiszakerecsenyben, 1976ban Tiszaszalkán, 1978-ban Vásárosnaményban, 1980-ban Beregsurányban, 1983ban Marokpapi településeken öregek napközi otthona (mai elnevezése Idősek Klubja) kezdte meg működését 20-20 férőhellyel, háromszori étkezés, szükség szerinti mosás, vasalás, fürdés biztosítása mellett. A megyében egyedülállóan a vásárosnaményi járásban működő hét öregek napközi otthonában 1980-tól - önkéntes alapon - megszervezték jövedelmük kiegészítését jelentő ipari jellegű, munkakönyvön nyugvó foglalkoztatásukat, ahol intézményenként 3-11 fő személyenként havi 5301534 Ft jövedelem-kiegészítéshez jutott a tevékenység megindulása utáni években. Gondozási szempontból a lekötöttségük bírt nagy jelentőséggel. Az Egészségügyi Minisztérium 1976-ban kiadott rendelete után két Részleges „Egyesített Szociális Intézmény" (ESZI) jött létre Tarpa és Vásárosnamény településeken a házi szociális gondozószolgálat és az öregek napközi otthona integrálásával. Ezek gondozási központszerűen működtek, melyek a községek által biztosított helyiségekben (tűzhely, ebédkihordóedény, mosógép, tisztítószer stb. biztosítása mellett összevontan) egymás munkáját segítve végezték a gondozási teendőket. A szolgálatok egységbe vonása egyszerűsítette az anyagi eszközökkel való racioná-