Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE

Fm.: Az akkori kb. 71 000 lelkes megyeszékhelyen egyedül tett kísérletet a legrászorultabb állampolgárok felmérésére, majd igyekezett kapcsolatot kiépíteni a társadalmi szervekkel a felmérés és a legelesettebb magányos idős emberek gondozásának megszervezése érdekében. Az iskolák, társadalmi szervek bekapcsolódtak ugyan, de a lelkesedés mindinkább csökkent és a gondozás legtöbbször csak alkalmi segítség volt, tartósan nem lehetett rá építeni. A társadalmi szervek jelzőszolgálata volt jelentősebb. Egyes, humánus beállítottságú szomszédok segítségéra tudott leginkább támaszkodni. A város több főfoglalkozású fizikális feladatokat ellátó gondozónői állása sokszor hónapokig, de előfordult, hogy egy évig is betöltetlen volt. Források: SZSZMT. 78 148/1968. Szpcs. SZSZMT. 09. C, 0. 438/1980. IV. A szerző saját gyűjteménye. ZÁVECZK1 ANDRÁSNÉ Aradvári Mária (Nyíregyháza, 1940. febr. 19.) csecsemőgondozónő és gyermekápoiónő Mh.: Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat Nyíregyháza, segédmunkás, Nyírségi Patyolat Vállalat, Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár Megyei Anyás-Csecsemőotthon, Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdő, gyermekápolónő. 1971. február l-jétől 1972. július 31-ig Városi 'fanács V. B. Egészségügyi Osztálya Nyíregyháza, szervező szociális gondozónő. Fm.: A megyeszékhely 3 hivatásos főfoglalkozású gondozónője között a terület földrajzilag meg volt osztva. A saját körzetébe tartozó gondozás szervezésén kívül szóban megbízták a másik két főfoglalkozású gondozónő munkájának irányításával és ellenőrzésével is. Ezenkívül ellátta még a saját körzetében 3-4 személy konkrét fizikális gondozását. 1971-ben felszínesen felmérték a legráutaltabb gondozásra szorulókat, és a II. félévben négy tiszteletdíjas gondozónőt állítottak be összesen, akik 21 személyt láttak el, havi 500 Ft tiszteletdíj ellenében. A következő évben, 1972-ben a 3 főfoglalkozású gondozónő 19 magányos idős embert gondozott a város belterületén. A tiszteletdíjas társadalmi gondozónők és az általuk ellátottak számában változás nem történt. Ekkor még a külterületen és a tanyavilágban házi szociális gondozás nem folyt. A főfoglalkozásúak által gondozottak közül 5-nek (26 százalék) nem volt tartásra köteles hozzátartozója. Közülük 47 százalék (9 fő) 80 éven felüli, 42 százalék (8 fő) 71 -80 év közötti és 10,5 százalék (2 fő) 61 -70 év közötti volt, és 68 százalékuk 300400 Ft közötti jövedelemmel rendelkezett.