Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)
ÉLETRAJZI ADATOK, PÁLYAKÉPVÁZLATOK - SZABOLCS VÁRMEGYE, SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE
elhagyták, az intézeti élettel járó kötöttség, a személyes szabadság korlátozása, valamint a gyötrő honvágyuk miatt. A felmért 40 koldusból a családdal rendelkező 20 fő részére havi segélyt állapított meg. A rendszeres szociális segél}' biztosítása mellett saját ötleteként a város forgalmas kereskedelmi, hivatali és más épületei előtt 34 családfő részére kerékpármegőrző helyet szervezett, s ilyen módon történő munkába helyezésükkel szerény jövedelem elérését segítette elő. Kitartó igyekezetének köszönhetően évről-évre, bizonyos hullámzás ellenére is jelentős számban csökkent a városban élő koldusok száma. Ilyen irányú foglalkoztatásuk azonban csak 1954-1959 között volt felhőtlen, mert a város kereskedelmi csoportja e tevékenységet is iparengedélyhez kötötte. Az 1960-as évekre már csak egy-egy szórvány engedély nélküli koldus fordult elő a város területén. A kolduló gyermekek erkölcsi züllésének megakadályozása érdekében - sokszor a fiatalkorúak bíráját is bevonva - a népbüféket, italboltokat, mozik előcsarnokait és avasúti várótermeket is ügybuzgalommal ellenőrizte. Az 1950-es évek torz elmélete - mely szerint a szocializmus előrehaladtával nem lesz szükség szociálpolitikára - a Nyíregyháza város kedvezőtlen szociálpolitikai vonatkozású költségvetési fedezeteinél is érezhető volt. 1950. január 21 -én még 120 fő kapott meleg ebédet a nyíregyházi népkonyhán. A polgármester 3214-1-12/1950. V. szám alatt úgy intézkedett, hogy „... a tavaszi szezonra és a kereseti lehetőségre való tekintettel a lehető legnagyobb mérvű apasztásra vonatkozóan, az ott étkezők szociális helyzetének figyelembevételével tegyen névszerinti javaslatot". így május 22-re a létszám 57-re apadt. 1951. augusztus 2-án pedig a Megyei Tanács Igazgatási Osztálya találta még mindig túl magasnak az időközben 90-100 főre emelkedett ebédet igénybevevők létszámát. Október 29-ére ezért 90-ről 75-re csökkentették a létszámot. Átlagban napi 81 fő maradt. A népkonyha (szociális konyha) évi költsége 58 530 Ft volt. A hatósági főzőhely mint olyan megszűnt 1956. augusztus 31 -én, mert az ott étkezők élelmezését átszervezte a Kelet Magyarországi Alföldi Élelmezési Vállalathoz (Nyíregyháza, Irodaház). Ezt követően 1970-ben 43, 1975-ben pedig 50 fő részesült ilyen juttatásban. E célra 130 000 Ft-ot használtak fel. Egy főre jutó havi átlag 252 Ft, az országos átlag 154 Ft volt. Súlyt helyezett az 1950-es években a havi segélyben részesülők számának fokozatos emelésére. 1953-ban számuk 98, 1959-ben pedig 178 fő. Az eseti segélyesek száma ezekben az években 403, illetve 408 fő volt. Szociális gondozásra 1953-ban rendelkezésre állt 74 400 Ft, 1964-ben felhasználtak 385 800 Ft, 1967-ben 458 300 Ft-ot. A pályáról 1973-ban történő távozásának évében 264 személy részére kifizettek 1 249 000 Ft-ot. Az öregek napközi otthona céljaira átengedett Nyíregyháza Dózsa György u. 6. alatti épületnek a célnak megfelelő kialakítását és felszerelését teljesen társadalmi
