Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

gyobb aktivitással működött. A tömegszei-vezetek kultúicsoportjai és úttörők, óvodások is felkeresték hosszú éveken át az intézet lakóit kis músoi>;/ámaikkal, hogy színt, életei vigyenek az épület falai között fekvő betegek napjaiba. Ilyenkor a társalgón kívül a nagy betegszobákban külön-külön is előadták műsorszámaikat. Az 1960-as évektől televízió, lemezjátszó, később videó is rendelkezésre állt. Az 1970-es években a nagybetegszobákba is vásároltak televíziót, mert ezek a betegek ágyhozkötöllségüknél fogva nem tudták a közösségi helyiségeket (társalgó) látogatni. A nagy alapterületű hálóhelyiségek száma, melyek 14 ágyat is magukba fogadnak, meglehetősen sok. Az otthon hálóhelyiségeinek összes alapterülete: 7117 m

2 1(562 Az 1960-as évek végén előtérbe kerüli minden szociális otthonnál, hogy mit, és hogyan kapjon a gondozott. A pszichés gondozás hangsúlyozása és bevezetésének szorgalmazása előtérbe került. Az állandó kimenő meghonosítása követelménnyé vált, mert a szociális otthonokban élő idős embereknek is joga van a szabadsághoz és mindazokhoz a juttatásokhoz, amelyek az intézeten kívüli embert megilletik. Kirándulások szervezése, csereüdültetések a testvér szociális otthonokkal úgy tiszavasvári, mint a többi szociális otthonnál rendszeressé vált. E szükségletek és igények kielégítéséhez fokozatosan felnőttek a nővérek is, a szakmai képzésük folyamán. A megyében az első szociális otthoni ápolónői szakképesítést adó 2 éves munka melletti tanfolyamon, 1958. szeptember 22-én 12 nővér tett képcsítővizsgát, s egyharmaduk Tiszavasváriban dolgozott. Az első szakképzett nővérek az igazgató, főkönyvelő' és élelmezésvezetővel