Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)
szerepeltek ilyen adatok. Az intézet bár 1978-ban szakosodott, de az Információs Évkönyvben hivatalosan csak 1983. január 1-től lelt 10"'8 átsorolva szakosított szociális otthon típusba. 4/ A tiszavasvári szociális otthon a/ A tiszabú'di (büdszentmihályi) szociális otthon szervezése A megye területén sorrendben a harmadik szociális otthon 1951-ben, a tiszabudi „Korniss" féle kastélyban jött létre, mely a megnyitása utáni hetekben magába fogadta a volt nyíregyházi szegény- és betegmenház lakóit is. A Szabolcs vármegyei Tiszabűd és Bűdszentmihály községek bár összeépültek, de 1941-ig két különálló községet alkottak. Majd 1941-téíl 1946-ig egyesítve lettek Bűdszentmihály néven. Ezt követően ismét külön váltak, de 1950-ben újra nem kerülhették el a Bűdszentmihály néven történő egyesítést, mely községnév 1953-ban véglegesen Tiszavasvári névre változott. Ez az oka, hogy a mai Tiszavasvári szociális otthon az 1948. évi tervezéskor és szervezése első szakaszában még tiszabú'di szociális otthon néven szerepelt. Eredetileg a tiszabú'di otthont 1949-ben tervezték „felállítani", ez a határidő azonban 195l-re kitolódott. A szociális otthon létesítéséhez és működéséhez kétféle költségkiadás volt szükséges. Egyik része e célra kiválasztott Dr. Korniss Ferencné tiszabú'di lakos tulajdonát képező kastély és mellépületei átalakításához, épületek rendbehozatalához, berendezési tárgyak és egyéb felszerelésekhez szükséges kiadások. A másik része pedig a már kialakított otthon személyi és dologi kiadásainak stb. költségei. Az intézmény felállítási költségeiből az állam 45 000 Ft-ot 1029 (építési költség 35 000 Ft és felszerelés 10 000 Ft) magára vállalt. Ez az összeg azonban nem volt elégséges, mert egy személyre eső felszerelés (ágy, ágynemű, takaró, éjjeliszekrény) önmagába véve is kb. 1000 Ft-ot képviselt, ami az akkor még tervezett 25 főt feltételezve 25 000 Ft-nak felelt meg. Ezt a hiányzó 15 000 Ft-ot a közületeknek és a társadalomnak kellett összeadnia. Ezért Moyzer Györgyné járási szociális titkár minden egyes községi elöljáróságot igyekezett arra sarkallni, hogy a közületek az 1949. évi költségvetésükben hozzájárulásként bizonyos összeget állítsanak be, hogy a létesítéshez szükséges költség rendelkezésre állhasson. 10 " 0 Egy gondozott napi ellátása összes egyéb kiadásokkal együtt fejenként 5,50 Ft volt. így a fenntartási költségek — 25 fó' figyelembevételével — összesen évi 50 187 Ft-ot . t . , , • 1031 ' tettek ki.
