Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

díjazás számadatai is beszélnek. Elsősorban azt közvetítik, hogy milyen arányban sikerült halni a betegre, s bevonni a tevékenységbe, másrészt ezek a filléres munkákból összetevődő bérek viszonylag magas összege is alátámasztják az erőfeszítéseket. A szociális otthonban foglalkoztatási nehézségek keletkeztek, melyek összefüggtek a Fővárosi Kézműipari Vállalat anyagbeszerzési és értékesítési, illetve az országnak az 1980-as és azt követő években jelentkező gazdasági nehézségeivel. A munkakönyves jogviszonyon nyugvó foglalkoztatáson kívül a gondozottak kb. egyötöde időszakosan a hagyományos házkörüli és kertgazdálkodásban volt még foglalkoztatva. A hasznos tevékenység szervezésével párhuzamosan továbbra is megmaradtak a házi ünnepségek. A jelmezes farsangi délutánok, mikulásnapi ünnepségek, tiszaparti kirándulások, a szomszédos erdőben a kora tavaszi hóvirág szedések (a nőnapra szedett hóvirággal kedveskedtek női gondozott társaiknak). Vasárnap délutánonként a községben rendezett futball mérkőzéseken — a nővérek felügyelete mellett — részt vettek a gondozottak, s egyesek lelkesen szurkoltak. Előfordult, hogy a szokatlan szurkolási módjuk miatt a vendégjátékosok a gondozottakra figyelése következtében gólt kaptak. Évente hozzátartozók és gondozottak találkozóit szervezték meg. Szabadidejük kitöltése érdekében a saját kultúresoport tagjai kis jeleneteket, tánclépéseket, mondókákat, kis énekszámokat tanultak be, és adtak elő időnként. A lelkes nővérek nemcsak gondozottaik, hahem saját maguk idejének, a szokásostól eltérő, öntevékeny szervezését is megvalósították. Éjszakai műszakjuk alatt a tájjellegnek megfelelő minta felhasználásával „tarpai tulipános" keresztszemes ablak-drapériákat, díszpárnákat, térítőket (egész garnitúrát) készítettek a főépület folyosóira és valamennyi szobájába.

1026 Ezzel nagyon Ízléses, kultúrált miliői teremtettek, melyben ők is jól érezték magukat a műszak alatt. Jó néívéri gárda kovácsolódott itt a 11 nővérből, bár volt idő, amikor a vezető segítségére alig számíthattak. Ezek a nővérek voltak azok, akik az 1980. október 2-án megrendezett megyei szakmai vetélkedőn első helyezést értek el. Itt szakmai felkészültségükről adhattak számot. Szükséges volt minden szociális otthonban a jól képzett nővéri munkaközösség elérése, mert főállású orvosi státusa egyetlen intézetnek sem volt a megyében. A tarpai orvosi ellátás pedig az intézet megnyitásától hosszú időn keresztül — kb. az 1970-es évekig — nem volt megfelelő. Előfordult az is, hogy az intézet tiszteletdíjas orvosa nemhogy hetente kétszer látogatta volna meg az intézetet, amint az a szerződésben állt, de kéthetenként egyszer