Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

gyermekével küldte azt el a szegények részére) Ezt egy nagy edénybe kiürítették, s azt maguk között szétosztották. Amikor adománygyűjtő' útjukról éhesen tértek haza és meleg ebédet sem vitt senki aznap részükre, akkor saját maguk főztek. A pitvar szabadkéményes volt. A nők szobájába vályogból készített falbarakós tűzhely (spór), a férfiaknál pedig lemezből készült csikós sparherd volt biztosítva. Ezt használták főzésre és télen melegedésre is. A községi elöljáróság biztosította az épületet, tüzelőt, két naponként és személyenként 1 kg kenyeret, nagyobb ünnepekre (karácsony, húsvét, pünkösd) a főzéshez nyersanyagot. A szegényház fenntartására a község költségvetésében 1936-ban személyenként napi 1 pengő, 1937-ben pedig 1,20 pengó' lett előirányozva.

889 Rendszeres mindennapi élelmezést a község nem biztosított. Úgy a nők, mint a férfiak nagyon rongyosak voltak. Téli ruházatuk is nagyon hiányos. A lakosság által levetett, igen elhasznált rongyokban jártak. Előfordult, hogy a községi elöljáróság nagyobb ünnepek alkalmával nemcsak élelmiszerrel, hanem a legszükségesebb ruházattal is segítette őket. A gondozttak száma 8-12 fő között ingadozott. Az 1936 és 1937 években 890 4-4 férfi és 8-8 nő, összesen 12-12 gondozottja volt a szegényháznak. A községi elöljáróság által biztosított kétnaponkénti és személyenkénti egy-egy kg kenyeret a község a II. világháború alatt, az 1940-es években Fazekas János, Nagykálló Posta utcai pékségéből, illetve üzletéből szerezte be, aki a szükséges mennyiséget Kocsán János pékinassal szállíttatta a szegényházba. A munkaképtelen szegényeket egy községi alkalmazott özv. Rácz Lajosné helyi lakos „gondozta" természetbeni lakás és 8 P fizetés ellenében.

892 Az egész épület kb. 60 n.öl területen feküdt. Az udvar és hozzá tartozó 893 egyéb terület pedig kb. 500 n.öl volt. " A szegényház 1950 tavaszán szűnt meg. A szakolyi állami szociális otthon 1950. ápirlis 4-én történt megnyitása után, Bartha Matild nagykállói járási szociális titkár, — a szegényházi ápoltak akarata ellenére — a helybeli Megyei Elme-és Ideggyógyintézet teherautóján szállította be a gondozottakat a szakolyi szociális otthonba. A szegényházi idó's emberek nagyon féltek leendő új környezetüktől. Szállítás közben a teherautóról kiabálták, ..."most visznek megölni bennünket"... Ott emberi körülmények várták az oda beutaltakat. Ennek ellenére egyesek többször is „megszöktek" új intézetükből. Nehezen viselték az új környezetet.

8 4 A szegényház helyén később új óvoda épült.